2. fejezet
Daniel
Szorítottam magamhoz, nem akartam, hogy még jobban
sírjon, csak meg akartam őt vigasztalni. Más volt, nem élvezte a bókokat,
amiket kapott tőlem, nem közeledett felém, mint minden más lány, akit
ismerek. De ez az idegen férfi fura
volt, mit akarhatott? És miért nem hagyta, hogy bántsam? Nem áll össze a kép…
-Candice…- néztem le rá. Majd megtöröltem az
arcát, ami még mindig nedves volt egy kicsit. – Jól vagy?
-Igen – érkezett a szűkszavú válasz.
-Szerintem menjünk be.
-Én… én… csak…- törölte meg a szemét.
-Gyere!- kaptam fel hirtelen. Lehet, hogy túlzás
volt, de olyan erőtlennek látszott és egy részem azt kívánta bárcsak
segíthetnék neki valahogy. Bementünk, vagyis bementem és letettem őt a
lánymosdó előtt. Bár, amikor felemeltem eleinte ficánkolt, de mire beértünk már
egy halvány mosoly is megjelent az arcán. Gyönyörű lány volt.
-Kösz.- mondta mikor letettem. Ahogy a lába a
földet elérte picit meginogott és belekapaszkodott a kabátomba. – Bocsi.
-Nincs miért bocsánatot kérned - villantottam felé
egy mosolyt, hátha jobb kedve lesz tőle. Megindult befelé majd mikor már
majdnem becsukta az ajtót átgondoltam a dolgokat.
Bementem én is.
-Te mit művelsz?!- nézett rám értetlenül.
-Semmit… miért…?
-Ez a lánymosdó- mutatott az ajtóra, amin egy
szoknyás lány ácsorgott.
-Látom - majd nevetve felültem a csapra.
-Te nem vagy normális!- nevette el magát.
-Miért? Mert nem félek bejönni ide?-
szórakoztattam tovább.
-Nem, hanem mert meg van ennek is a büntetése- mondta
komolyan.
-Igen, de nekem mindent szabad…- mosolyogtam rá.
Közben ő megigazította a haját és megmosta az
arcát, látszott rajta, hogy már jobban van. De az oldalamat nagyon fúrta a
kíváncsiság, hogy mi miatt lett szomorú. De addig nem merészkedtem, hogy
rákérdezzek…
-És ki volt az a férfi?- váltottam komolyra
hirtelen.
- Ööö… nem fontos. - dobta be a zsebit a kukába,
majd megindult kifelé. De megálltam előtte, gyenge teste semmi nem volt az
enyémhez képest, hiába próbálkozott nem tudott kijutni. Egy pici mosolyt véltem
felfedezi az arcán, de én még mindig játszani akartam.
Majd hirtelen kinyílt mögöttünk az ajtó és egy
hosszú szőke hajú lány lépett be rajta, de ahelyett, hogy meglepődött volna,
hogy itt állok a lány WC közepén, közelebb jött hozzám és kacérkodni kezdett
előttem.
-Daniel Black, mit keresel te itt?- csavargatta
arany tincseit, és közben néhány gomb kigombolásra került, az eleve is vékony
kis blúzán. Candice-nek az az arca mikor meglátta a lányt, ahogy rá néztem a
nevetés fogott el, de nem akartam bunkó lenni. Most nem. Az undor teljesen
kivehető volt az arca vonásaiból, nem láttam még senkit, aki ilyen nyíltan
undorodott volna valakitől.
-Na, jó, én mentem!- hagyta el sietősen a
mellékhelyiséget.
A szőkeség még mindig előttem állt, nem szégyellt
egyre és egyre közelebb kerülni hozzám.
Már éppen lecsapott volna az ajkaimra mikor én
meghátráltam.
-Bocs, talán majd máskor!- legyintettem a
kezemmel, még láttam azt a sértett arckifejezést, ami az arcára „ragadt” de nem
érdekelt. Próbáltam beérni Candice-t.
Mire beértem a nagy terembe már becsengettek, úgy
hogy felmarkoltam a táskát és berohantam órára.
Éppen elsősegély órára pottyantam be, nem voltak
sokan, igazából még azt sem tudom én miért vettem fel ezt az órát.
-Jól van, most hogy mindenki itt van, kérem,
álljanak párba!- mondta mosolyogva a tanár.
Megindultam Candice felé, aki már egy Chris nevű
fiú mellett állt.
-Haver, tűnés! – intettem neki dühösen.
-Mi?- mondták egyszerre Candy-vel.
-Jól hallottad haver!- léptem közelebb hozzá, majd
egy morgással jeleztem, hogy most már igazán itt az ideje, hogy elhúzzon.
-Dan…- húzott arrébb. –Most mi van?- nézett rém
értetlenül.
-Az van, hogyha nem hagyod békén a csajt, kiverem
az összes fogad…
Felemelt kezekkel arrébb húzódott.
-Jól van, haver, nem kell felhúzni magad!
Miután elment odaálltam Candice mellé, mintha
semmi nem történt volna.
-Te meg mi a fenét művelsz?- lépett egy kicsit
közelebb, de láttam, hogy picit megijedt az előbbi kis „műsortól”.
-Semmit, csak azt akartam, hogy egy párban
legyünk!- néztem rá ártatlanul.
-Kérhetted is volna…
Volt valami ebben a lányban, amit nem tudtam hova
tenni, valahogy mindig kritizál, és nem tetszik neki, amit vagy, ahogy
csinálok. Sosem volt még ilyen, a lányok mindig csüngtek minden szavamon vagy éppen
el sem jutottunk a beszédig…
Candice
Szinte az egész napot Daniellel töltöttem,
teljesen más volt. Hol kedves volt és vicces hol pedig az az állat, akinek
eddig hittem. Hol flörtölt, hol pedig kedves volt.
Egészen új oldaláról ismerhettem meg Daniel
Black-et.
Brittany-val együtt sétáltunk haza, alig volt pár
közös óránk, de ilyenkor mindent megbeszéltünk, de ha nem volt elég időnk,
akkor a házunk előtti padon üldögéltünk és elmondtunk egymásnak mindent.
-Ma azt pletykálták, hogy szinte egész nap Dannel múlattad az időt.
-Ne higgy nekik, tudod milyenek, most én, de jövő
héten már valaki mást akarnak összehozni vele…- tereltem a témát.
-Értem és volt még ma valami…
-Igen, és szeretném, ha nem mondanád el senkinek,
érted?- néztem rá halál komolyan.
-Mondjad…
-Itt volt megint!
-Biztos ő volt? Már napok óta rémeket látsz…
-Biztos! Láttam! Apa megint itt van…
Szia Veronika!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a fejezet, végre kiderült, ki az ismeretlen férfi, aki zaklatja Candice-t. Mindkét karakter nagyon szimpatikus, Dan igazi macsó és elsősegély órán megmutatta, itt bizony ő az alfa hím :D Remélem, majd többet megtudunk arról is, hogy Candice miért utálja ennyire Dant.
Várom a következőt, siess vele!
xo xo
Szia Melly!
TörlésIgen, kiderült, és még sok gubancot fog ez okozni az ifjú lánynak. Köszönöm, és igen próbáltam megmutatni, hogy hogyan is képzeltem el őt, remélem sikerült:)
Igen, lehet hogy nem a következőben de igen, meg lehet majd tudni, de ez sem fog majd örökké tartani:))
Köszönöm hogy írtál!
xo xo
Szia Veronika!:)
VálaszTörlésNagyon jó lett ez a rész,Dant továbbra is imádom.Kíváncsi vagyok mi fog még történni Candicel és az apjával,na meg persze Dannel.Siess,ahogy tudsz!
Puszi:Adel
Szia Adel!
TörlésKöszönöm szépen!Hát izgalmasnak szerintem izgalmas dolgok! Rendben, és még egyszer köszi, hogy írtál!
xo xo
Szia!
VálaszTörlésBehoztam a két fejezetnyi lemaradásomat :) Az eddig kibontakozott történet érdekesnek ígérkezik. Kíváncsi vagyok mi lesz a folytatásban :)
Szia Judit!
VálaszTörlésÖrülök, remélem nem bántad meg! Köszönöm szépen remélem a következő részek is elnyerik a tetszésed:)
Köszi, hogy írtál!
xo xo