2013. május 3., péntek

Az a fránya sors

4. fejezet
 

" Az ember azt hiszi, hogy nagyon okosan elrendezte a sorsot. De a sorsot nem lehet elrendezni. Egyszerre csak jön valami, hirtelen, egy nap, amikor nem is várod, és fölborul minden."

 



-         Mit mondott?
-         11 óra…
-         Nem!  Joseph Morgan ide jön?
-         Igen, és ne késs el!- legyintett, hogy induljak azonnal a dolgomra.

Kiszédelegtem az irodából. Nem hiszem el! Ilyen véletlenek nincsenek! Úgy néz ki, mégis vannak. Azt hittem sosem látom többet, ami valljuk be, kicsit megnyugtató volt, nézve, hogy mit tettem.
De nem mondhatom le, a főnök kinyírna és mehetnék haza Angliába. Meg tudom csinálni! Sőt meg fogom csinálni! Erős vagyok! - nyugtattam magam.
*
Egy óra alatt simán végeztem a rám osztott feladatokkal és mentem megkeresni a termet, ahol valószínűleg életem legkínosabb perceit fogom átélni.
Megálltam még egy pillanatra az ajtó előtt, azt remélve, hogy valaki gyorsan közbe lép és mégsem kell bemennem. De nem történt semmi, így erőt vettem magamon. Benyitottam.

Joseph szemszög:

Ott álltam a bevásárló központ közepén, láttam, ahogy az a gyönyörű lány hirtelen eltűnik, nem tudtam mit kellene csinálnom, teljesen lezsibbadtam.
Sok fura embert ismerek, de azt hogy valaki a boltban csak úgy lecsókoljon, még egyszer sem fordult elő.
Még mindig bizseregtem a jól eső érzéstől és a lány… soha nem láttam még hozzá hasonlót. De miért csókolt meg? És miért szaladt el? Ezek a kérdések jártak a fejemben, de tudtam, hogy válasz nem fogok kapni rá, ezért elhatároztam, hogy kiverem őt a fejemből. Hiszen mennyi esélyem van őt újra látni? Semmi.
Majd mikor észbe kaptam, rájöttem, hogy mennem kell, mert Ian már vár rám.
Nálam találkoztunk, majd bevitt a megbeszélésre reklám ügyben. Eddig izgatott voltam, de most, csak a szőke szépség járt a fejemben. Lázasan beszélt és tervezgette a reklámot én pedig csak bólogattam, mintha tudnám, hogy miről beszél. És akkor benyitott az ajtón, ha lehet azon a pár órán át, amíg nem találkoztunk még gyönyörűbb lett, mint volt. Nem hittem a szememnek, de ezzel szemben ő nem tűnt meglepettnek, mikor meglátott. Mi a fene folyik itt? Valaki beavathatna, végre!

-         Sziasztok!- köszönt teljesen közömbösen
-         Szia, Joseph Morgan- mutatkoztam be neki és közben felé nyújtotta kezem.
-         Örülök, hogy megismerhetlek!
-         Hasonlóképpen!- ezt a játékot ketten játsszák gondoltam magamban.

A megbeszélés többi része nem volt túl esemény dús, néha összetévedt a tekintettünk, de ezen kívül semmi. Higgadtan ült az ismeretlen férfi mellett és hol írt, hol bele egyezőleg bólintott semmi más.
Mikor vége lett a felvilágosításnak lett a főnök gyorsan le is lépett egy sürgős telefonhívásra hivatkozva és én rögtön kihasználva az alkalmat, oda léptem Caroline-hoz.

-         Ez meg mi volt?
-         Mire gondolsz? – játszotta a hülyét.
-         Az előbb úgy tettél, mintha nem ismertél volna…
-         Miért ismerlek? Nem tudok rólad semmit! - közben összeszedte a papírokat, majd szapora léptekkel tartott ki az irodából és csak a liftben állt meg, de én nem hagytam elszökni, muszáj tudnom, mi történt, így követtem őt…
-         Igen, de megcsókoltál…- és most már magam felé fordítottam és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen
-         Tudom- csuklott el a hangja
A következő pillanatban csak a lift, kattogó hangját hallottam. Majd a következő pillanatban a lift megállt és az ajtók zárva maradtak. Beragadtuk a liftbe.
Láttam rajta, hogy egy kicsit kétségbe esett így közelebb léptem hozzá, elkezdtem simogatni a vállát és megnyugtatni.
-         Semmi baj, kijutunk innen! Minden rendben?
-         Igen.

Szemügyre vettem a gombokat a lift oldalán, egy piros gomb volt a vészjelző, amelyikkel segítséget lehet kérni. Megnyomtam, de többet nem lehetett tenni.
-         Figyelj, nem sokára valaki észreveszi, hogy mi történt és akkor kijutunk innen, minden rendben lesz. És ha már úgy is itt vagyunk, beszélgethetnénk- majd leültem a földre és megpaskoltam a helyet magam mellett.
-         Jó- adta be a derekát
-         Szóval, kezdjük a legelején, hogy hívnak?
-         Caroline, Caroline Forbes.
-         Remek, én Joseph Morgan vagyok, látod, máris többet tudunk egymásról- láttam, hogy erre a kijelentésre elmosolyodott, ami engem is megnyugtatott
-   Tudom ki vagy. – nézett bele a szemembe.
-   Valóban?
-   Igen. Téged nem lehet nem ismerni. - nevetett fel.
-         És mióta élsz New York-ban?
-         Körülbelül 5 napja.
-         Úú, az nem sok… és honnan jöttél?
-         Anglia.
-         Én is ott születtem, de nem sokkal utána már Amerikába költöztünk a családommal.
-         Jó neked!
-         Igen? Miért?
-         Amerika nagyszerű hely! Egész életemben itt akartam élni!
-         De most itt vagy!
-         Igen, mert én mindig elérem, amit szeretnék- mondtam mosolyogva és éreztem, hogy most már megtörtük a jeget.
-         Tudod, gyönyörűek a szemeid- mondtam neki és láttam, hogy elpirult és már válaszra nyitja a száját, de nem hagytam, mert, már nem tudtam várni, hogy megint megcsókolhassam, így ajkaimat újra az övére tapasztottam, ezzel belé fojtva a szót
-         És nem húzódott el, hanem nagy meglepetésemre egyre szenvedélyesebben kezdett csókolni, ez nem olyan volt, mint, amit a boltban váltottunk ez sokkal tüzesebb volt, sokkal szenvedélyesebb volt.

Aztán hirtelen hallottam, hogy a lift ajtaja szétnyílik és egy kosztümös hölgy állt pont előtte, mi hírtelen felugrottunk és olyan gyorsan húzódtunk el egymástól, ahogy csak tudtunk, de szerintem, amilyen morcos arca volt annak a nőnek, valamit kiszagolhatott. Nevetve távoztunk és csak próbáltunk észrevétlenül kijutni. Még ahogy visszanéztem, láttam, hogy cipőjével kopog és le sem veszi rólunk a szemét. Nem volt túl rokonszenves.
-Állj meg!- kaptam el Car kezét. – Miért csináltad?
-Mit?- adta az ártatlant.
-Tudod te jól!
-Mert régen imádtalak és kíváncsi voltam.
-Mire?- folytattam a kínzását.
-Hagyj, békén, tudod te jól!- bokszolt egyet a karomba, de olyan kis gyengét, hogy szinte meg sem éreztem. -Mennem kell!
 A következő pillanatban Caroline megint szökésnek eredt, de most már olyan gyorsan, hogy nem értem utol és az sem volt előnyömre hogy nem ismertem az épületet, így megint nyomát vesztettem.
Egy férfi oda jött hozzám és megkérdezte:
-         Azt a szőke lányt keresed, aki itt futott az előbb?
-         Igen! - válaszoltam izgatottan.
-Holnap muszáj ezen a bálon megjelennie, ugyanis ő is itt dolgozik.  Egy céges bál, úgy, hogy öltöny kötelező. Tessék, leírtam a címet, ott megtalálod!

Köszi, öreg!- Nem tudom hova ment, vagy miért tűnt el már megint, de azt igen, hogy muszáj megtalálnom
Caroline…- suttogtam magamban



6 megjegyzés:

  1. Szia Veronika!
    Imáádom :)
    Nagyon várom a következőt :D
    Úgy tűnik Joseph is nagyon oda van Car.-ért :)
    Nagyon jó, hogy hosszabb volt a rész :)
    Így nem szakadt olyan hamar vége, remélem kíbírom azt az egy hetet a következőig :D
    xo

    VálaszTörlés
  2. Szia!

    Remek rész volt. Főleg a liftes jelenet. Meg, ahogy Joseph kereste Caroline társaságát és nem alázta meg vagy hozta kínos helyzetbe. Elsőre kinéztem volna Joseph-ből, de jobb, hogy nem tette, mert így olyan imádni való. Remélem a rendezvényen jól fognak alakulni a dolgaik. Bár aggaszt Emily :S De remélem, hogy jól fog sikerülni az este. A folytatást pedig várom :)

    VálaszTörlés
  3. Szia Veronika! :)

    Örülök, nagyon az új résznek és el sem hiszed mennyire tetszett. Már tapsikoltam örömömben, hogy újratalálkoztak és hogy az milyen nagyszerűen sikerült. Amikor a lift felé közeledtek valahogy sejtettem, hogy be fognak ragadni, szinte éreztem és bingó! Bár valószínűleg akkor nem csókolóztak volna újra ha nem így van, szóval kivételesen örülök, hogy elromlott a lift. :D Nagyon kíváncsi leszek a bálra, hogy mi fog történni, vajon mennyire fog meglepődni Caroline, hogyha megjelenik Joseph. Már nagyon várom a folytatást! Siess vele!

    Puszillak :)

    VálaszTörlés
  4. Szia Veronika <3
    Egyszerűen fantasztikus fejezetet hoztál nekünk össze ismételten :D
    Nagyon jót nevettem azon, hogy az elején mind Caroline, mint Joseph úgy tett a megbeszélésen, mintha nem ismernék a másikat és mégis egymásra tévedt a tekintetük. A liftes rész pedig csodálatos volt :D Annyira örültem neki, hogy lassan kezdik megismerni egymást és, hogy újra csókolóztak :D Viszont az a nő nem tetszett nekem és szerintem még lehetnek gondok abból, hogy meglátta őket együtt. A bál igazán érdekesen hangzik és kíváncsi vagyok Caroline reakciójára mikor meglátja majd, hogy Joseph is jelen van, valamint, hogyan is fog alakulni kettőjük kapcsolata.
    Siess a frissel, mert már most alig várom :D
    Puszi

    VálaszTörlés
  5. Hu na ez nem semmi! ÁÁÁÁÁÁÁÁ Imádtam a feszültséget kettejük között, csak úgy parázslott a levegő Gratula!

    VálaszTörlés
  6. Én is imádtam ezt a részt. A feszültséget, a liftes jelenetet, a csókot. Minden tökéletes volt ebben a részben. Kíváncsi vagyok, mit szól Caroline, mikor megpillantja Josephet a bálon. Viszont ez az Emily nem tetszik nem, bajt szimatolók körülötte. Biztos, hogy valami rosszban sántikál.

    Izgalmasnak igérkezik a következő fejezet. Már alig várom, hogy olvashassam, Remélem sietsz vele.

    VálaszTörlés