2013. július 19., péntek

Összetartunk!


9. fejezet 





„A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra.”



Mikor Bonnie bemutatkozott olyan ismerős volt, mintha már valahol hallottam volna a nevét, de nem tudom, hogy honnan.
-Örülök, hogy megismerhetlek!
-Kérlek, ne nézz tolakodónak, de nagyon szép párt alkotnak David-del, mióta vannak már együtt?
-Évekig jártunk majd összeházasodtunk és azt hiszem, most lesz az ötödik házassági évfordulónk.
-Az szép idő! De még mindig jót nevettek együtt, ahogy láttam!
-Nem sokat vagyunk együtt, de mikor igen az tényleg jó… de ne értem mit fecsegek itt, nagyon sajnálom… most mennem kell!
-Viszlát!
Még volt pár jelentet, amit fel kellett vennünk, úgyhogy itt kellett maradnom, de az járt a fejemben vajon Emilynek igaza volt-e Carolinenal kapcsolatban, vajon tényleg szeret?

-És ennyi!- szólt fel David hangja jelezve, hogy befejeztük a mai munkát. Jó voltál!- veregetett hátba.
-Mondd csak, most tényleg kedves vagy, vagy csak megint szeretnél valamit!
-Ne légy ilyen! Amit tettem, érted tettem!
-Igazán? Akkor többet, ne tégy nekem szívességet!- majd pedig fogtam a cuccom és mintha csak végszó lett volna kiviharzottam a forgatásról. Azután Ian számát kezdtem tárcsázni, mint mindig ha baj van.
-Szia! Találkozhatnánk?
-Persze. Átmenjek hozzád?
-Jó. Nálam!-majd zsebre vágtam a telefont és hazafelé vettem az irányt.
Mikor hazaértem a fekete kocsi már a házam előtt parkolt jelezve, hogy vendégem van.
-Szia! - köszöntem mikor megláttam Iant a konyhában.
-Szia! Mi volt az a fontos dolog, ami miatt találkozni akartál?
-Én csak beszélgetni szerettem volna, sajnálom, hogy múltkor csak úgy leráztalak.
-Semmi baj, hallottam a hangodon, hogy nem éppen úgy alakult az este, ahogy tervezted.
-Kösz. De most nagyon sok időm van, mondd csak, ki volt az a nő, aki így megfogott?
-Tegnap találkoztunk, belém hajtott a kocsijával. Azután pedig megadta számát.
-Értem és felhívtad már?
-Tegnap este, de nem vette fel és úgy gondoltam ma majd később megpróbálom megint.
-Nagyon szerencsés lány!
-Kösz. De most te jössz! Mi történt tegnap este, hogy Caroline ma reggel nem itt ébredt?
-David és Emily történt.
-Mit csináltak már megint, esküszöm, ha őket-kettőjüket összeállítjuk még maga az ördög is eltörpül a gonoszságuk mellett.
-Igen, igazad lehet!
-Lehet? Ezt meg, hogy értsem? Talán megsajnáltad valamelyiküket?
-Beszélgettem ma Emilyvel és úgy tűnt nem is olyan gonosz, mint amilyennek gondoltam!
-Most ugye csak viccelsz, szépfiú?
-Ha, ha… nagyon vicces, komolyan beszélek, Emily csak egyszerűen… nem tudom
-De milyen ember képes ilyen őrültségre, ha nem egy elmebeteg?
-Nem tudom, csak azt hiszem, megérdemelne még egy esélyt, de ígérem, nem fogok megbízni benne!
-Jó, ne is! Magad mondtad, hogy egy számító ribanc és szerintem igazad volt!
-Rendben, vigyázni fogok! Kösz.
-Most mennem kell, tudod, van egy ügyfelem, valami elkényeztetett színész, akit minden filmbe bele akarnak vonni és a menedzsere lassan kiakad a sok telefonhívástól, valami Joseph Morgan. Nem tudom hallottál már-e róla?
-Igen, azt mondják átkozottul helyes!
-Hazudnak! Csak nagyon öntelt!
Én sem tudtam megállni, hogy ne nevessek, Ian volt a legviccesebb ember, akit ismertem, mindig meg tudott nevettetni, bármilyen rossz volt a helyzet.
-Most mennem kell, megyek és felhívom Bonniet, szoríts nekem!
-Mit mondtál?
-Hogy szoríts nekem!
-Nem, azelőtt!
-Hogy megyek!
-Nem! Felhívod Bonniet?
-Igen!
-Bonnie Graham-et?
-Igen, de honnan tudod?
-Mert ma találkoztam vele!
-Tényleg? Hol?
-A munkahelyen… a forgatáson.
-Mit keresett ő ott?
-Ő a főnököm felesége!
-Hogy milye?
-A felesége! Biztos vagy benne, hogy Bonnie Graham a neve?
-Ezer százalék!
-Akkor haver, azt hiszem erről, csajról most le kell mondanod!-veregettem átba.
-Nem Joseph, nem lehet! Biztos csak valami tévedés!
-Nem hiszem, haver! De van egy ötletem!
-Mi lenne az?
-El kell most mondanom valamit, amiről eddig nem tudhattál és kérlek, ne legyél mérges, hogy eddig nem mondtam el, mert, David megfenyegetett!
-Az a féreg? Mivel?
-Tudod, hogy Davidnek felesége van, és emellett van egy barátnője is, akivel kavar, de a felesége nem tud róla és szeretné, ha ez így is maradna.
-Ki az a ribanc?
-Segítek… ismered és az én barátnőmet játssza!
-Emily?- húzta fel a szemöldökét.
-Igen!
-Így máris összeáll a kép, hiszen ha te játszod, a barátját senki nem jön rá hogy az ő szeretője, ez nagyon ördögi, de egyben zseniális! De várjunk csak ha Bonnie nem tudja, akkor meg kell, hogy tudja, hiszen nem maradhat egy ilyen féreg mellett! Nem hagyhatom!
-Jól van Rómeó! Először is kell egy terv!

Caroline szemszög:

Már napok óta nem beszéltem Josephhel, tudom, hogy amit tettem helyes volt, mert nem tartozom az ő fényűző életébe, de mégis nagyon hiányzik!
Teljesen elmélyedtem a gondolataimban, mikor kopogást hallottam az ajtón és mikor megfordultam egy nem várt személlyel találtam magam szembe.
-David?
-Helló Caroline! Hallom szakítottál Josephhel.
-Igen! Jött öröm táncot járni?
-Ugyan már tényleg ilyen gonosznak gondolsz? Csak el akartam mondani, hogy köszönöm. Vagyis a köszönetem kicsit kézenfekvőbb- majd átnyújtott egy borítékot és, ahogy belenéztem nagy meglepetés ért, ugyanis egy köteg pénz lapult a borítékban.
-De lenne itt még valami! Szeretném, ha meggyőzné Josephet arról, hogy az lenne a leghelyesebb, ha hallgatna rám, és Emilyvel játszanák még a gerlepárt.
-Játszanák? Vagyis, akkor valójában nem egy pár!
-Nem! Nagyon okos!
-De maga… miféle őrült maga?
-Csak előrelátó, édes! Nem ugyanaz!
Ha van valaki, akire hallgatni fog akkor ez te vagy, csak hihetően add elő és minden problémánk megoldódik! Remélem, belátod, hogy én tudok neked segíteni!
Nem tudtam elhinni, hogy képes valaki ilyen érzéketlen és manipulatív lenni, miért hiszi, hogy pénzért bármit megtehet?
Szerencsére engem úgy neveltek, hogy ne hódoljak be az idióta és beképzelt embereknek!

Miután lejárt a munkaidőm azonnal Josephhez vettem az irányt, tudtam, hogy furcsa lesz, hogy csak úgy megjelenek nála, de tudnia kell kivel áll szemben és én segíteni fogok neki!
Ahogy a házához értem és becsengettem a szívem, mint a gépfegyver kezdett el dobogni és azt hittem menten kiugrik a helyéről.
Majd az ajtó kinyílt és egy idegen állt előttem!
-Szia, Ian Somerhalder!
-Szia, Caroline Forbes, Joseph itthon van?
-Igen! Szólok neki! Addig gyere be!
-Köszi!
-Joseph!- kiabált és közben eltűnt ebben a hatalmas házban. Gyere, Joseph épp most jött meg az isteni áldás!
-Milyen áldás? Miről hadoválsz…- és közben észrevett engem. Már értem. Mit keresel te itt?
-Én… segíteni szeretnék!
-Mégis miben?
-Daviddel!
-Honnan tudod te ezt?
-Ma meglátogatott és ezt adta nekem –majd kivettem a táskámból a borítékot, amiben a pénz volt és átnyújtottam neki.
-Mi az?
-Pénz! David adta!
-Miért?
-Azért, hogy meggyőzzelek érdemes rá hallgatnod, és hogy Emilyvel el kell még játszanotok a párt.
-Vagyis tudod?
-Igen! És nagyon sajnálom, hogy nem hittem neked!
-Semmi baj, igazából én sem hittem volna magamnak, ezért is nem mondtam el neked!
-Értem. De komolyan mondtam, segíteni szeretnék és visszavágni annak az őrültnek!
-Rendben. Áll az alku. - közben pedig felém nyújtotta a kezét én pedig kezet ráztam vele majd bevezetett a főhelységbe ahol Ian is tartózkodott. Nagyon szép volt. Joseph ízlése maximálisan tükröződött a szobán. Egyszerű fehér, néhol barna mintával díszített falak. A bútorok antik daraboknak tűntek és nagyon illetek a falhoz bár azoknak már merészebb színösszetételei voltak. A hatalmas ablakok bevilágították a helységet és ezzel jól középtérbe helyezve a festményeket, amiknek a festője nem volt számomra ismert, de a kép az maga a csoda volt. Bámulatos ecsetkezelés és színkombináció, nagyon feldobják a helységet. Ne feledkezzünk meg a csilláról sem, ami a szoba közepéből nyúlt le és pont a dohányzó asztal felett lógott. Egyszerűen mesébe illő szoba  volt.
-Ian! Van még egy segítőnk!- mondta Joseph
-Igen! Kétség kívül a legcsinosabb tagja a csapatnak!
-Te nagyon vicces vagy!
-Óóó és még őszinte is, máris kedvelem! Tudod Joseph már sokat mesélt rólad!
-Igazán? És mit?
-Csupa jót!
-Akkor jó!- mondtam és közben nem tudtam nem mosolyogni, de ahogy észrevettem Josephnek is hatalmas mosolyt ült ki a szájára
-Ian! Elég lesz!- komolyodott el.
-Én nem csináltam semmit!
-Koncentráljunk a tervre!
-Avassatok be, fiúk!


Bonnie szemszög:


Reggel David magával hívott a munkába, aminek nagyon örültem, legalább több időt tölthetünk együtt. Mindig szerettem vele lenni, mert vicces és komolytalan, de mégis határozott és felelősségteljes.
A stáb forgatásán mindenki köszönt nekem, valaki még beszélgetett is. Megismertem a híres Joseph Morgant, akiről a férjem már annyit panaszkodott, de a „vádjai” alaptalannak bizonyultak, ugyanis nagyon kedvesnek és aranyosnak tűnt.
Bár felettébb mód izgatta a kapcsolatom Daviddel, de talán csak én vagyok ilyen paranoiás…
Majd szóba elegyedtem Emilyvel is, akiről ugyan még nem sok mindent hallottam, de nagyon jó beszélgető partnernek bizonyult. Aranyos lány, csak mintha valami miatt elkeseredett és szomorú lett volna. Mert ahányszor csak ránéztem, mindig elbizonytalanodott.
Mikor hazaértem megszólalt a telefonom és egy ismeretlen számot jelezett a kijelző. Felvettem és mikor beleszóltam egy mély, akcentusos hang szólt a telefonba.
-Szia Bonnie! Joseph vagyok.
-Szia! Miben segíthetek?
-Szeretném, ha találkoznánk, mert szeretnék kérni egy kis szívességet!

-Persze. Hol és mikor?
-A Central parkban 3 óra?
-Rendben. Akkor ott!

Miután letettem a telefont Caroline és Ian engem figyeltek és várták, hogy végre megszólaljak.
-Mehetsz Ian! El fog menni!
-Köszi, haver!

Majd hirtelen a csengőszó hangja zavart meg minket, de hiába találgattuk, ki lehet az, nem tudtunk rájönni. Mikor kinyitottam nagy meglepetés ért, ugyanis David állt az ajtóba. Mint mindig magabiztos tartása és drágábbnál drágább ruhája volt a kelléke, az egyedi rolex órával, ami mindig ott ékeskedett a karján.
-Minek köszönhetem a váratlan meglepetést?- kérdetem lekicsinylő hangsúllyal
-Csak szerettem volna elmondani, hogy ma este ünnepséget rendezek az otthonomban és szeretettel várlak, meg a kis barátodat is! És meg akartam tudakolni vajon Caroline járt-e már itt?
-Igen!
-Óóó?
-Miért vagy meglepve?
-Parancsolsz?
-Végül is te küldted ide! De biztosíthatlak, hogy most már tényleg vége közöttünk! Ha bár nem tartozik rád… Aki veled összeállna, az nem illi hozzám!
-Értem. Akárhogy is, de örülök, hogy beláttad, hogy nem tatoztok össze. És remélem akkor már a kis tervedről is, letettél, hogy valahogy kitudódjon az igazság rólam.
-Persze.
-Rendben. Itt vannak a meghívók!
-Kösz. Mindenképp ott leszünk!


Bonnie szemszög:


Meglepett Joseph hívása, de nagyon kíváncsivá tett, ugyan miben tudnék én segíteni neki?
Mikor a parkba értem vártam, hogy Joseph szőke tincsei végre felbukkanjanak, de helyette egy váratlan személlyel találtam magam szembe.
-Ian?- meglepődöttségnemben csak ennyit tudtam kinyögni
-Szia Bonnie!
-Hogy kerülsz te ide?
-Én vagyok Joseph barátja!
-Milyen véletlenek vannak!
-Tudom, hogy férjnél vagy!- és eddig mosolygós arca teljesen komollyá változott
-Tudod… nekem tényleg tetszettél, de közben rádöbbentem, hogy nem lenne helyes!- magyarázkodtam
-Azt hiszem, beszélnünk kell! Ezért is hívott ide Joseph!
-Hallgatlak! Mi az?
-El kell mondanom neked valamit Davidről, aminek nem fogsz örülni!
-Mi lenne az?- kérdeztem újra most már kétségbeesetten
-Sétáljunk egy kicsit!- és közben az útra mutatott
-Rendben. De mondd már!- sürgettem, mert el sem tudtam, képzelni mi lehet az, amit mondani akar

Ian szemszög:


-Davidnek viszonya van!
Nehéz volt kimondani, de tudtam, hogy ez a helyes, hiszen megérdemli, hogy tudja!
-Mi?
-Sajnálom! Nem hazudok és nem is szeretnélek megbántani, csak azt akartam, hogy tudd!
-Ez valami vicc?
-A legkevésbé sem! Nézz rám! Figyelj! – és közben magam felé fordítottam. Nagyon tetszel nekem, nem akarlak kihasználni. Tudnod kellett az igazságot, mert megérdemled, és mert a barátaimnak szüksége van a segítségedre.
-Az enyémre?
-Igen. Gyere velem és mindent elmagyarázok!
-Hová megyünk?
-Josephhez!


A bál estéje:


-Szia, Joseph!
-David!
-Hol hagytad Iant?
-Csak később tud benézni, remélem nem baj?
-Dehogy. Te is menj csak, szórakozz! De azért maradjon pia!
Bonnie?- kérdezte David meglepetten, mikor meglátta, hogy az emeletről egy rövid, de mégis elegáns koktél ruhában vonul le, közben pedig finoman simogatja a korlátot.

-Szia, David! Remélem nem baj, hogy én is itt vagyok! Tudom, hogy általában nem jövök le, de most nem volt kedvem egyedül ülni odafent!
-Megértem. Örülök, hogy lejöttél. Gyönyörűen festesz. Mulass jól!- majd megölelte Bonnie, aki rám kacsintott jelezve, hogy az első rész teljesítve és én jövök
 -Mulass jól te is David! Most pedig megyek és megkeresem az egyik barátnőmet!
-Rendben. Menj csak!
Láttam, hogy Bonnie remekül intézi a dolgát, nincs szüksége a segítségemre, ezért gondoltam megeresztek egy telefont Carolinenak, hogy vajon hol lehet már eddig. Már kicsöngött a telefon, mikor megpillantottam az ajtóban egy földig érő fehér csipkés ruhában, amiben lélegzet elállítóan festett.
-Gyönyörű vagy, mint mindig!


-Köszönöm. Gyere, menjünk, keressük meg azt a férget!
Nem kellett sokat keresni Davidet, mert éppen a bárpultnál kérte sorba az italokat.
-Még egyet!- biccentett a csaposnak, aki nagyon értette a dolgát
-David! Hoztam még egy vendéget magammal, remélem nem baj!
-Nem, persze hogy nem!
-Kit?
-Egy bájos hölgyet!
-Na, most már felcsigázott, ki lenne az a hölgy?
-Helló, Caroline Forbes, emlékszik rám?- mikor meglátta Carolinet a hatalmas vigyor rögön leolvadta képéről és egy dühös arckifejezés lépett a helyébe
-Már megint itt? Látom nem könnyű eset.
-Igen tudja, nem vagyok ám könnyen lerázható!
-Veszem észre! Ezt még megbánja, arról biztosíthatom, a bocsánatomért fog könyörögni!
-Csak azt bánom, hogy bármit is komolyan vettem abból, amit mondott nekem a múltkor! És itt van a borítékja, adja olyannak aki, lefizethető!
-Óóó, hát nem minden bokorba található, olyan ember aki, olyan manipulatív, hazug féreg, mint maga!- és ezzel a szöveggel nyitott Ian, csatlakozva a társaságunkhoz
-Hát megérkezett a barátja is! Nagyon jó! Tudja, ha emberek, közé viszi a kis szolgáját, nevelje, meg vagy egy pórázt rakjon rá legalább!- vágott vissza David
És ezzel be is telt a pohár Ian-nél, ugyanis egy akkorát lekevert Davidnek, hogy fel sem tudott állni!- a teremben minden szem ránk szegeződött és nézték, ahogy David a földön fetreng
-Maga alattomos féreg! Átverte a feleségét és mellette még szédíti azt a tyúkot is!- mutatott Emilyre
 Milyen ember az aki, ennyit hazudik?
-Maga egy eszetlen, idegbeteg! Ne legyen már ilyen naiv!
Bonnie tud mindenről, csak azt nem tudja, hogy Emily az! Évek óta tudja, hogy nem vagyok vele boldog, de nem érdekelte. A nevét sem akarta tudni, az ön szavaival élve annak a tyúknak!
-Csak hazudik, hogy mindig!- mondta Joseph és közben a vállamra tette a kezét, hogy lenyugtasson
-Nézzék, tudom, hogy sok mindenben hazudtam, de megesküszöm, hogy Bonnie tud mindet! – és közben pedig feltápászkodott a földről, megigazította az öltönyét és egy pohár whiskyvel a kezében elsétált.
Jobban teszik, ha hisznek nekem!


Emily szemszög:

Nagyon örültem a ma esti partinak, de mikor megláttam, hogy David felesége is jelen van, nagyon elbizonytalanodtam, tudtam, hogy David szeret, de ha a felesége itt van, akkor kizárt dolog, hogy együtt legyünk! Ami még nagyon meglepetésként ért, hogy miután befejezte a bájcsevejt Daviddel, azonnal felém igyekezett. Azt hittem csak képzelődöm, mikor megállt előttem.
-Szia, Emily! Nem zavarlak?
-Szia Bonnie! Nem, persze!
-Mondd csak, mióta van viszonyod a férjemmel?
-Mi?- teljesen meglepődtem és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben
-Jól hallottad?- mondta teljesen magabiztosan
-Én… nem!
-Kérlek, ne tagadd, semmi értelme, mindenről tudok! Nos?
-Fél éve, kb.- vallottam be őszintén és közben a földet fürkésztem, mert egyszerűen képtelen voltam a szemébe nézni.
-Értem. És szereted?
-Biztos, hogy nekü…
-Csak válaszolj!- mondta dühösen
-Igen! Azt hiszem igen! – nem tudom mi ütött belém, de muszáj volt végre Bonnienak is megtudni az igazat, nem így terveztem, de így alakult!
-És mind végig tudtad, hogy házas, de téged ez nem érdekelt?
-Tudtam, és eleinte kerültem és küzdöttem az érzéseim ellen, de beleszerettem!
-Ő közeledett feléd?
-Igen! De miért kérdezi ezeket tőlem?
-Óóó, csak diktafonra veszem!- majd megmutatta a diktafont, amit eddig elrejtett előlem
-Hogy mit csinált?- kérdeztem, nagyon meglepődtem és végül eljutott a tudatomig, miért is csinálta… Ki akarja rúgatni, nem igaz?- kérdeztem magabiztosan, mintha megszállt volna valamilyen földöntúli bátorság
-Okos kis fruska vagy, nem mondom!
-Ne, kérem!- könyörögtem neki egyből mikor hátat fordított nekem
-Nézd, én nem bosszúból teszem, csak az, akibe beleszerettél nagyon rossz ember és megérdemli, hogy végre leleplezzük!
-Leleplezzük? Josephék? Az ő kezük van a dologban, igaz?
-Igen!- vallotta be nemes egyszerűséggel
-Vegyél végső búcsút Davidtől!- semmilyen érzelem nem érződött a hangjában és tudtam, hogy komolyan beszél, ezért rögtön David keresésére indultam


Ian szemszög:


Nem tudtam hihetek-e Davidnek. Állandóan hazudott, ahányszor csak az érdeke megkívánta, de most elég hihetően beszélt és úgy döntöttem megkockáztatom és rákérdezek Bonnienál.
-Bonnie, várj csak!- siettem mikor végre megpillantottam a nagy tömegben.
-Igen?
-Te tudtad igaz?
-Miről beszélsz?
-Mind végig tudtad, hogy David megcsal, és mégsem tettél, ez ellne semmit. Miért?
-Én…
-Mondd!
-Mert fiatal voltam, mikor találkoztunk és beleszerettem Davidbe, azóta mind ketten megváltoztunk, de nekem rajta kívül nem maradt senkim. A szüleim elhagytak és a nagyszüleim, akik felneveltek már azelőtt meghaltak, hogy David megismert volna. Csak ő maradt nekem. Az hogy megcsalt nagyon fájt eleinte, majd ahogy telt az idő rájöttem, hogy nincs olyan kapcsolat, ami egy idő után ne ide fajulna el. Ezért úgy döntöttem vele maradok. Mert akárkivel is van, attól még az én férjem és szeret engem!
-És akkor miért gondoltad meg magad?
-Ahogy megláttam Josephet és Carolinet rájöttem, lehet még jó kapcsolatom és aztán, ahogy veled beszélgettem, rájöttem, hogy már meg is találtam azt a személyt, aki talán úgy nézhetne rám egy nap, mint ahogy Carolinera Joseph.
-Miért nem mondtad el?
-Mert szégyelltem!- majd lesütötte a szemét
-Te kis butus!- mondtam, majd az álla alá nyúltam és megemeltem az állát, amíg bele nem nézett a szemembe.
-Tehát ez azt jelenti, hogy nem haragszol?- kérdezte én, pedig közben egyre csak az ajkai felé közelítettem, majd birtokba vettem és úgy csókoltam, mint eddig még senkit.
-Azt!-mondta nevetve mikor kiváltunk a csókból
Majd újra, és újra megcsókoltam, de ezúttal sokkal szenvedélyesebben. De csókunkat Joseph és Caroline aggódód hangja zavarta meg.
-Mi történt?- kérdeztük azonnal
-David történt!
-Mit csinált már megint?
-Emily azt mondta, hogy elmondta neki a diktafon dolgot és nagyon ideges lett. Rögtön kiszaladt a teremből azt kiabálva, hogy ezt még megbánják! Azt mondta még soha nem látta ilyen idegesnek, és hogy valami őrültséget fog csinálni, ha nem állítjuk meg!
-Hogy mi? De hisz azt sem tudjuk, hol lehet?
Majd megcsörrent Joseph telefonja és mindenki elhallgatott azonnal, várva, hogy kiderüljön, vajon ki lehet a hívó fél
-David az!
-Vedd fel!- kiabálta Caroline idegesen
-Halló?
-Szia, Joseph! Ide adnád nekem a bájos Carolinet egy pillanatra?
-Mit akarsz te tőle?
-Mit akar?- kérdezte Caroline most már aggódva
-Veled beszélni!
-Add ide! Igen?- szólt bele azonnal
-Szia, édeske!
-Mit akar tőlem?

10 megjegyzés:

  1. Szia! Nagyon tetszett az új rész, főleg az Ian&Bonnie-s rész! *-* <33 ♥ Siess, mert már nagyon várom kövit! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon örülök, hogy tetszik és, amint lehet fent lesz a következő rész is.

      Törlés
  2. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ DE IZGI! Nagyon utálom Davidet a többiek cukik

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!

      Köszi, hogy írtál, és hát igen David most nagyon kiakadt és nem tudni mit akar. Örülök, hogy tetszett.

      Törlés
  3. Szia!

    Nagyon jó rész volt! Imádom Josephet és Carolinet:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lina!

      Köszönöm, hogy írtál, nagyon kedves vagy és nagyon örülök, hogy tetszik, nem hiszed el milyen jó ezt hallani.
      xo xo

      Törlés
  4. Szia:)

    Végeztem az összes fejezet elolvasásával, imádtam mindet!:) Siess a következő fejezettel, már nagyon várom<3

    Puszi, wolfsgirl.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszi, nagyon aranyos vagy, hogy érdeklődsz, nagyon jól esik.Amint lehet, hozom is a kövit!
      xo xo

      Törlés
  5. Szia Veronika <3
    Egyszerűen imádtam az új részt, ez az eddigi kedvencem és nagyon örültem neki, hogy ilyen hosszú lett :D
    Joseph és Ian beszélgetésén nagy sokat nevettem :D Látszik, hogy mennyire jó barátok is ők ketten. David ezzel a pénzajánlós dologgal már tényleg mélyre ásta magát, de attól tartok, hogy fog ő ennél még rosszabbat is tenni, de remélem, hogy tévedek. Örülök, hogy Caroline kibékült Joseph-el és elrendezőtek a dolgaik. Valamint Ian és Bonnie is nagyon aranyos pár lettek, ezért örülök, hogy összejöttek főleg, mert mindketten megérdemlik a boldogságot. Kíváncsi vagyok, hogy David mit is tervez most, hogy a karrierjének vége.
    Siess a frissel, mert már most alig várom :D
    Puszi
    Ui. Tetszik az új dizájn :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága!

      Köszönöm, nagyon jól esik, hogy ezt mondod, mert téged nagyon tehetségesnek tartalak, úgy hogy kifejezettem jó ezt hallani.
      Köszönöm, sietek a frissel, már meg is írtam és kicsit izgulok vajon mit szóltok majd hozzá...
      Örülök, hogy tetszik, mert nekem is:)
      xo xo

      Törlés