12. fejezet
Caroline szemszög:
-Szóval,
elmentünk egy jó kis helyre reggelizni, beszélgettünk, nevetgéltünk, majd pár
órával később -sajnos- rácsörögtek és el kellett mennie. De nagyon jól éreztem
magam, és azt mondta, holnap találkozzunk megint. Imádja a munkáját, jóképű,
kedves és még vicces is. – örvendezett Jenna és közben úgy mosolygott, mintha ruhafogassal a szájában aludt volna.
-Ez
nagyon jó!
-Tudom,
és nagyon örülök neked!
-Köszi!-
mosolyodott el Jenna.
-De
most megyek jó? Mert Joseph már vár fent!
-Jó!
Persze. Semmi baj, édesem. Menj csak!
-Kösz.-
majd egy utolsó puszit nyomtam az arcára és felfelé vettem az irányt. Út közben
pedig Josephbe ütköztem, aki már teljesen fel volt öltözve és nagyon igyekezett
valahová.
-Mész
valahová?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mert nem értettem mire ez a nagy
sietség.
-Rebekah
írta, hogy menjek ki eléjük a reptérre, de máris félórát késtem, és ezért
sietek. - mondta és közben még mindig az ingét gombolgatta.
-Veled
mehetek?- lágyult el a hangom, hogy őt is meghassák a szavaim.
-Hát…
-Kérlek!-
léptem hozzá közelebb egy kicsit, hogy csökkentsem a kettőnk között lévő, így
is minimális teret.
-Legyen,
édes! De siess, mert Rebekah élve fog megnyúzni minket!- váltotta komolyra a
hangját, hogy megfelelően érzékeltesse a probléma súlyát, de nem jött össze,
mert csak egy kis mosolyt kapott válaszul tőlem.
-Ígérem,
gyors leszek! -majd felviharzottam az emeletre, de Joseph sem úszta meg
ennyivel, mert magammal húztam, és ameddig én készülődtem, őt visszaültettem az
ágyamra.
A
szekrényemből pillanatok alatt kihalásztam egy jó kis felsőt, majd a farmert is
magamra erőltettem, amit Joseph csak egy kis mosollyal jutalmazott.
Megfésülködtem és egy enyhe sminket feltéve már én is indulásra készen álltam.
-Jó,
gyere!- húzott magával Joseph türelmetlenül.
-Megyek
már!- durcáskodtam egy kicsit.
Beültünk
Joseph csúcsszuper járgányába, amit mindig is imádtam, kényelmes ülés, hűvös
klíma, és pluszba a kocsiban lévő illatokat leginkább Joseph illatával tudtam azonosítani.
Hangosan szokott szólni a rádió, amitől nekem mindig énekelni támad kedvem, de
ahányszor csak Josephre nézek, elcsuklik a hangom és nem merek énekelni előtte.
A kocsi pillanatok alatt felgyorsult alattam
és elindultunk a reptér felé, ahol Rebekáék már kb. 45 perce várhattak
Josephre.
A
reptérre érve, nem volt nehéz megtalálni őket, Joseph tudta hova kell menni, és
már csak ők voltak, akik ott ácsorogtak egyedül a nagy tér közepén.
-Sziasztok!-
köszönt Matt teljesen természetesen mintha, nem is késtünk volna, Rebekah
viszont, amint meglátott leginkább egy időzített bombához volt hasonlítható.
Ahogy rám nézett, úgy éreztem a pillantásától bármelyik pillanatban holtan eshetek össze.
Joseph
és Matt bemutatkoztak egymásnak, és mikor rám került a sor, hogy üdvözöljem
Mattet kicsit kínos volt, mert mindenki tekintetét magamon éreztem. Megöleltem
és egy nagy mosolyt intéztem felé, de látszólag ő egyáltalán nem volt olyan
zavarban, mint én. Irigyeltem ezért! Ahogy kiváltunk az ölelésből már csak Reb
szőke hajzuhatagát láttam, ahogy sietősen a kocsi felé igyekszik. Lila
magassarkú cipőjével végig tipegett az úton és beszállt a most már nyitott
kocsiba. Tudtam, hogy megsértődött, de nem akartam hangot adni a véleményemnek,
mert ebben a vitában lehet, hogy alul maradnék Rebekával szemben.
Így
az út visszafelé elég csendesen telt, Joseph vezetett én pedig ott ültem
mellette, így a többiek hátra kényszerültek. Rebekah hangot is adott a nem
tetszésének, de már nem is hederítettünk rá, csak Matt nyugtatgatta egy kicsit.
Mikor
hazaértünk, vagyis jobban mondva Joseph elvitt mindannyiunkat magához,
körbevezette Mattet a házban, addig pedig kettesben hagyott engem Rebekával.
Úgy gondoltam ez remek alkalom arra, hogy kiderítsem vajon tényleg kedvel-e?
Mert a tegnaphoz képest már jóval ellenszenvesebb volt velem, pedig nem érzem,
hogy bármi rosszat is tettem volna.
-Rebekah,
nekem mondanom kell valamit!- mondtam picit, aggódva, mert nem tudtam mit fog
szólni. -Tudom, hogy nem voltunk a legjobb barátnők, de remélem, még
javíthatunk ezen!
-Nézd!
– vágott a szavamba. - Én nem hiszem, hogy nekünk bármiről is beszélgetni kéne,
a bátyám barátnője vagy, nem a felesége. Hamar túl ad rajtad, amint megtudja
milyen önző és sekélyes vagy valójában, csak idő kérdése. - mondta rezzenéstelen
arccal.
-De…-
teljesen lesokkolódtam, erre azért nem számítottam
-…de
tehetünk úgy, hogy mintha jóba lennénk, csak hogy Josephnek megkönnyítsük a
helyzetét.
Nem
hittem el, amit hallottam, tudtam, hogy nem én vagyok a legkedveltebb személy
az életében, de erre azért tényleg nem szolgáltam rá. Viszont egy valamiben
igazat adtam a szőke ciklonnak, nem akarom bántani Josephet.
-Rendben,
benne vagyok, meglátjuk, ki bírja tovább! Josephnek egy szót se!
-Miről
egy szót se?- kérdezte Matt, mikor visszaértek a fiúk a házmutogatásból.
-Egy…
szót… se… arról, hogy… ma itt alszok! Meglepetésnek szántam, persze, csak ha
nem baj Joseph. - mondtam, miközben az egész arcom elvörösödött, annyira
zavarba jöttem.
-Nem,
persze, dehogy, bármikor!- mosolygott rám sokat sejtetően és közben oda ült
mellém a kanapéra.
-Igen.
– bólogatott beleegyezően Reb, és közben neki is megjelent egy huncut mosoly az
arcán, bár neki egész más miatt, mint Josephnek, mert élvezte a zavarom, és
hogy megalázhat engem mindenki előtt. Tudatni akartam Rebekával, hogy nem csak egy gyors
nő vagyok Joseph életében, hanem nagyon is fontosak vagyunk egymásnak. Hirtelen
ötlettől vezérelve, odafordultam Josephez és a két kezem közé vettem az arcát
és megcsókoltam. Mikor kiváltunk a csókból Rebekah arcán mérhetetlen dühöt,
Josephén pedig meglepődöttséget véltem felfedezni. De nem tettem semmit csak
egy gyors önelégült mosolyt villantottam az ”ős ellenségem” felé.
Ian szemszög:
-Szóval,
nézünk magunknak egy házat?- kérdezte Bonnie miközben éppen otthon,
tévézgettünk ő padig az ölemben feküdt. Az ujjaimmal lágyan cirógattam a
selymes haját, mire ő néha elnevette magát.
-Ahogy
gondolod, fel is vehetünk valakit, hogy nézzen nekünk.
-Nem!
Én akarom!- mondta kislányosan, mint akit épp most fosztottak meg az utolsó
cukorkától.
-Rendben,
akkor elintézem, és holnap már mehetünk is nézegetni a szebbnél szebb házakat.
És lenne még valami… később átmegyek Joshoz, mert ő lesz a kezesünk.
-Kedves
tőle, hogy elvállalja!
-Ő
a legjobb barátom.
-Tudom,
édes!- majd egy röpke puszit nyomott az arcomra.
-Meg
akar téged egy kicsit jobban ismerni, úgy, hogy ha minden jól megy holnap
együtt vacsizunk velük!
-Velük?
-Igen!
Joseph, a húga, Caroline, meg a jövendőbeli sógora!
-Jól
hangzik, bár nem tűnsz túl magabiztosnak az üggyel kapcsolatban. - nézett fel rám
az ölemből, és le sem vette rólam a tekintetét.
-Joseph
ötlete volt, hogy az újdonsült sógorát is egy kicsit jobban megismerje.
-Értem,
ne aggódj, biztos minden jól fog sikerülni!
-Kösz.-
majd magam alá temettem a kanapén és lefogtam, hogy ne tudjon kapálózni. – Elég,
hagyj! - kiabálta, amíg be nem tapasztottam a száját, a saját ajkaimmal. A
nyelveink vad táncot jártak, egyre gyengült a szorításom a kezén, és
elengedtem, ő pedig rögtön beletúrt a hajamba.
Joseph szemszög:
-És
mondd csak, mióta jársz a húgommal?- kérdeztem Mattel mikor, megbizonyosodtam
róla, hogy a lányok már nem hallanak minket.
-Ó,
én… már egy fél éve, de már azelőtt is ismertük egymást. Mondta, de közben nézelődött a házban.
-Értem.
És mi a munkád?
-Hogy?
-Mit dolgozol?
-Én pincér voltam,
de most már van egy saját bárom, és elég jól meg tudok élni belőle.
-Remek.
-Ne aggódj,
gondoskodok majd a húgodról.
-Akkor
jó!- veregettem meg a hátát.
-Egyébként
nagyon szép a házad.
-Kösz!
-És
Caroline?
-Mi
van vele?
-Mesélt
rólatok! Nem volt most ez kínos neked?
-Nem,
egyáltalán nem! Mi már csak barátok vagyunk, nagyon hosszú ideje!
-Értem.
-Ne
aggódj, szeretem a húgod!
Majd
valahogy visszataláltunk a lányokhoz, akik még mindig beszélgettek, én Caroline
mellé ültem le, Matt pedig a Rebekah melletti helyet pályázta meg. Jól
elnevetgéltek a lányok, aztán Caroline megcsókolt engem, fura volt, olyan
erőltetettnek tűnt az egész szituáció, talán Mattnek van ehhez valami köze? Nem
akarok vádaskodni, mert egy csók még nem jelent semmit, de talán nem csak egy egyszerű
szájra puszi volt?
Majd mikor már
mindenki kényelembe helyezte magát, kopogást hallottam, Ian jött át, hogy
átnézzük a papírügyeket, és a vacsora időpontját is kitűzzük.
-Sziasztok!-
lépett be a nappaliba, így még egy személlyel megnőtt a házban lévők száma.
-Szia!- köszönt
mindenki kánonban, majd Matt odalépett hozzá és bemutatkozott.
-Szia, Matt
Donovan.
-Ian Somerhalder,
örülök a találkozásnak. – Szóval, Joseph, megbeszélted mindenkivel a vacsorát?-
fordult vissza hozzám.
-Öö…
-Miféle vacsora?-
kérdezte Reb.
-Elfelejtettem
szólni nektek, de megbeszéltem Iannel, hogy beülünk kajálni egy helyre. Ő hozná
a barátnőjét, én pedig titeket. - mutattam körbe.
-Nem is tudom... -
tanakodott Reb.
-Miért ne? Biztos
jó lenne egy kis időt eltöltenem a barátaiddal. – mondta Matt Rebekának.
-Jó, legyen. És
mikor?- emelte vissza a tekintetét Ianre.
-Holnap, ha
mindenkinek jó?
-Persze. - mondta
mindenki egyszerre.
-Remek, akkor
holnap, 8-kor a Gold Angel-ben.
-Jó, ott
találkozunk!
-Joseph, akkor
jönnél velem egy kicsit?- nézett rám rejtélyesen.
-Persze. - majd
követtem őt a szobám felé.
-Bocsi, csak nem
akarom, hogy mindenki tudjon róla, remélem nem baj. - húzta elő a zsebéből a
házzal kapcsolatos papírokat.
-Nem, dehogy, mutasd,
hol írjam alá!
-Nem akarod
először elolvasni?
-Nem, hiszek
neked!
-Kösz, akkor itt
írd alá!
Gyorsan
odakanyarítottam a nevem és a következő pillanatban már újra a többiek
társaságát élvezhettük.
-Visszatértetek?-
kérdezte Caroline.
-Igen, csak
megbeszéltünk valamit. - ködösítettem, mert nem akartam kellemetlen helyzetbe
hozni Iant.
-Áá, én már tudom,
mi az! – mondta Rebekah egy nagy mosoly kíséretével.
-Tényleg?
-Igen… Matt
legénybúcsúját szervezitek!
-Á, igen, persze,
azt szervezzük! – makogtunk Iannel, mert teljesen kiment a fejünkből a fiú
buli, amit nekünk kéne megszervezni.
-Tényleg?-
lepődött meg Matt.
-Persze, de nem
mondunk semmit, mert meglepetés!
-Jól van srácok,
de nekem már mennem kell, mert máris 2 óra és nekem még dolgom van.
-Holnap
megbeszéljük a legénybúcsút. - súgtam még oda Iannek, aki beleegyezőleg
bólintott, bár azt is a nevetés feszes határán.
-Oké. Sziasztok!
-Szia!
-Most, hogy csak megint mi maradtunk, lenne
egy bejelentésem. – állt fel Rebekah. Mindenki ráfigyelt, és látszólag nagyon
is élvezte a helyzetet, hogy a középpontban lehet. – Matt és én vettünk egy
házat!- közben megfogta Matt kezét, akinek a szavak hallatára letörölhetetlen
mosoly ült ki az arcára, akárcsak nekem.
A
húgom hivatalosan is felnőtt, nem gondoltam volna, hogy valaha ez megtörténik,
már csak egy dolog volt, ami ennek keresztbe tehet. Matt! Ha igaz, az a halvány
sejtésem, hogy ő és Caroline még mindig éreznek egymás iránt valamit, Rebekah
össze fog törni.
Rebekah szemszög:
Alig
akartam elhinni, hogy pont Caroline legyen az, akivel Josephnek járnia kell.
Mindig Caroline volt a csinos, az okos, a népszerű és mindig azt a pasit
akarta, mint én, ezért állandóan csak versengtünk. Most pedig még a bátyám is
kell neki, pont a bátyám, ő volt a legjobb barátom, akire bármikor
számíthattam, van még rajta kívül 3 testvérem, de mindig is ő állt legközelebb
hozzám.
Nem
tudtam elviselni, hogy most is ő nyerjen! A koszorúslány ruha talán egy kicsit
túlzás volt, de nem veheti el rólam a figyelmet az én napomon.
Mikor
megjöttünk Mattel, és láttam, hogy Caroline ölelgeti, majdnem felrobbantam.
Semmi nem lehet csak az enyém, mert ő is akarja. Nem mintha Mattre tárgyként
tekintenék, de ez mát több a soknál!
Caroline
belement a kis játékomba, de nem tudja még kivel húzott ujjat!
Talán Mattnek
igaza van, és a vacsora meghívás nem is olyan rossz ötlet. Van is egy
ismerősöm, aki imádja a puccos éttermeket, ráadásul még Josephért is oda van,
nem mondana nemet erre a kombinációra.
Na, most ki nevet
a végén, Caroline?
Még beszélgettünk
egy ideig, aztán mi is hazaszállingóztuk, mert már csaknem este 7 óra volt. Jó
érzés volt, belépni a mi házunkba.
-Otthon, édes
otthon! - viccelődött Matt.
-Sajnálom. –
mondtam váratlanul, mire Matt csak értetlenül nézett rám.
-De mit?
-Hogy olyan
elviselhetetlen voltam ma. Csak nem gondoltam, hogy ilyen lesz, ha találkoztok
Caroline-nal. Első sorban a bátyámnak akartalak bemutatni, de persze, hogy
Caroline is ott van.
-Ne legyél ilyen,
semmi rossz nem történt, megismertem a testvéred és szerintem nagyon jó fej, és
az hogy Caroline is ott volt nem tette tönkre az estét, csak kellemesebbé tette,
mert egy régi, jó barátom. Mondtam már, hogy ha adnál egy esélyt neki, ti
lehetnétek a legjobb barátnők, annyira hasonlítotok egymásra.
-Akkor talán őt
kellene elvenned!- viccelődtem vele.
-Reb!
-Jó tudom! Majd
próbálkozom!
-Köszönöm.- majd
egy puszit nyomott az arcomra. Már levette a ruháját és bebújt a vadi új
ágyunkba, amit én magam választottam -Jó éjt!- hajtottam le a fejét a párnára.
-De még csak 8 óra.
- néztem az ágy melletti órára.
- Nem baj, holnap
korán kell kelnünk az esküvői próba miatt.
-Igaz! - majd én
is bebújtam mellé.
-Tényleg! A próba!
Nem is szóltunk Josephéknek!- jutott eszébe hirtelen Mattnek.
-Nyugi, én
mondtam!
-Akkor jó!
Szerzői gondolat:
Sziasztok!
Remélem tetszett, és senkinek nem okoztam vele csalódást. Tudom, nem ez volt a legeseménydúsabb rész, de lesz még ennél izgalmasabb is! Köszönöm, hogy elolvastad.
xo xo
hehe :D Rebekah és Caroline közti versengésnek lesz még böjtje :D szegény Joseph benne van a pácban, a két nő keresztüzébe került :S :DD kíváncsi vagyok nagyon, hogy vajon mi lesz a vége, remélem, hogy azért majd kibékülnek, hiszen még is csak mindkettek szeretik a férfit, nem akarhatnak neki rosszat :D
VálaszTörléscsak így tovább, nagyon tetszett a fejezet!!!!
Puszi! És siess a kövivel!!
Szia drága ellie!
TörlésÖrülök, hogy írtál, nagyon sokat jelent nekem ez. Minden szó bátorít és ügyesebbnek érzem magam tőle. Tudom, hogy még van mit tanulnom, de akkor is szeretek írni.
Igen, Reb és Car "csatája" eltarthat még egy darabig, de ahogy mondtad mindketten szeretik Josephet.
Köszi, a bátorítást!
xo xo
Imááádtam :DD Nagyon ügyes vagy!!! :D
VálaszTörlésVárom a kövit :DD
puszi :D
Szia drága barátosném<3
TörlésÖrülök, hogy tetszett, és nagyon hálás vagy hogy írtál :)
Még egyszer köszi a biztatást!
xo xo
Imádom,azt,ahogy írsz!Fantasztikus!Hú..nagyon bele tudom élni magam:) Siess a kövivel nagyon várom ;)
VálaszTörléshúúú a kinézet is mesés:3
Te csináltad a fejléced,esetleg lehetne tőled rendelni?:)
Bocsi,de most nem jelentkeztem be :)
puszi:HannaDie
Szia Hanna!
TörlésNagyon örülök, hogy ezt mondod, nem is tudod, milyen jól esik<3
Rendben, amit lehet felteszem a kövit, ami már készülőben is van.
Reméltem hogy a kinézet tetszeni fog, mert én most imádom :)
Sajnálom, de nem én csináltam, de ha kell megadom a lány email címet, mert nekem is ő a kedvencem, nagyon szeretem a munkáit.
Semmi baj, köszönöm, hogy írtál, nagyon boldoggá tettél vele :)
xo xo
Szia drága<3
VálaszTörlésNagyon tetszett a rész, mint mindig. Remélem Rebeka és Caroline hamarosan kibékülnek és barátnők lesznek. Ian és Bonnie olyan aranyosak együtt.:) Joseph pedig ne, gondoljon olyan hülyeségekre, hogy Caroline még mindig érez valamit Matt iránt! Remélem emiatt nem lesz kettejük között semmi bonyodalom.:) Siess a következővel, nagyon várom már!
Puszi, wolfsgirl.
Szia drága, drága wolfsgirl!
TörlésKöszönöm, hogy írtál, nagyon jól esik, hogy szakítasz rá időt.
Igen, most Car és Reb nem a legjobb barátnők, de ahogy Matt is mondta ők nagyon hasonlítanak egymásra, lehet egyszer majd kibékülnek, és jóba lesznek, de addig is mindkettejük nagyon makacs <3
Hát, igen Josephnek most ez fog járni a fejében és nem hazudok ez még problémák felé fog vezetni...
Köszi, már kész is van, de majd csak vasárnap felé teszem ki, mert még szüksége van egy kis javításra.
Még egyszer köszi, hogy írtál.
xo xo