2013. szeptember 24., kedd

Csak is az enyém! De vajon melyikünké?

13. fejezet



Joseph szemszög:

Egyre csak azon járt az eszem, hogy ez a gyönyörű szőke teremtés az enyém, nem akartam elhinni, olyan ártatlan, tiszta és csak is az enyém.  De valami mindig elrontotta a dolgainkat, valaki vagy valami mindig közénk állt! – néztem le rá, még mindig a karjaimba feküdt és halkan szuszogott, olyan nyugodt volt. De ahogy Caroline múltkor megcsókolt, olyan erőltetett volt, nem hasonlított az ezelőtt váltott csókjainkra. Talán Matt volt az, akinek imponálni akart? Talán ez az aranyhajú szépség mégsem az enyém testestül, lelkestül?- szorítottam egy kicsit jobban magamhoz, mert erre a gondolatra az izmaim akaratlanul is, de megfeszültek. Még álmomban is öleltem, nehogy eliszkoljon mellőlem.
A gondolataimat a telefon zörgése zavarta meg, és amint megnyitottam az üzenetet elterelődtek a gondolataim, mert Rebekah üzent, hogy mennünk kell a próbára. Tegnap említettek valamit, de nem számítottam, hogy ilyen korán ott kell már lenni. Nem tudom, hogy a hang hatására-e vagy a mocorgásom miatt, de Caroline is ébredezni kezdett.
-Jó reggelt, szépség!
-Szia!
-Sajnálom, de mennünk kell!- engedtem el a gyönge, kis testét és ott hagytam őt az ágyban egyedül.
-Miért hagysz itt?- kérdezte legörbített szájjal, hogy szomorúnak hasson közben pedig egy nagyon nyújtózkodott.
-Mert, Rebekah írt, hogy menjünk el a próbára - adtam meg neki a választ, bár valójában nem emiatt hagytam őt magára. Sosem tudtam bízni az emberekben, és ha eljátszották a bizalmam, sosem kaptak egy második esélyt. Ugyan Caroline még nem szolgált rá a bizalmatlanságomra, de könnyen előfordulhat, hogy még nem ismerem őt eléggé ahhoz, hogy el tudjam dönteni, alkalmas-e a bizalmamra. Ha Matt kell neki én, nem állnék közéjük, de soha többet nem akarnám látni egyikőjüket sem, ha felhasználnak a kis játékukhoz.
-Ne hagyj itt!- kérlelt a nagy, boci szemekkel, amikkel mindig meg tudott hatni, de most álltam a „próbát” és a fürdőt vettem célba, hogy felfrissítsem magam az induláshoz.
-Bocsi, de muszáj készülődnöm!
-Oké. – adta meg a választ, bár láttam rajta, hogy őt is meglepte a rideg arckifejezésem, amivel könnyedén leráztam őt. – De ha te mész, akkor én is!- mondta mosolyogva és kikelt az ágyamból. Magával söpörte az átlátszó lepedőt, de már nem hozta magával, úgy hogy az egyetlen dolog, ami fedte csinos idomait a fehérneműje maradt. A kijelentésére akaratlanul, de mosolyra húzódott a szám.
-Itt vagyok a fürdőszobában! – kiabáltam, de teljesen felesleges volt, mert már mellettem is állt. - Elmegyek zuhanyozni- jelentettem ki.
-Jó.- majd legnagyobb meglepetésemre, nem mondott többet, csak elkezdte ledobálni magáról a megmaradt ruhadarabokat.
-Mit csinálsz?- makogtam, közben pedig tetőtől talpig végig mértem.
-Én? Semmit!- adta az ártatlant és közben kecses léptekkel felém igyekezett. Egy percre sem szűnt meg a szemkontaktus közöttünk, ami csak még inkább növelte a hatást.
-Na, gyere ide!- rántottam magamhoz, mikor már nem tudtam türtőztetni magamon.
-De, el fogunk késni. - kötözködött velem, azzal, hogy ugyanazt mondogatta, amit én az előbb.
-Te nagyon gonosz kislány vagy, édesszívem!
 -Nem tagadok semmit!- mondta majd hirtelen lecsapott az ajkaimra és úgy csókolt, hogy minden kétségem kitörölte, amit éreztem az őszinteségével kapcsolatban. - elkezdtem húzni magunkat a zuhany alá, hogy a tusolással is haladjunk, mert már rég folyattam a vizet. A meleg víz, simogatóan folyt végig az immár csupasz testünkön és közben pedig vadul csókolóztunk.

*

Beletelt egy kis időbe mire kijutottunk a zuhanyzóból, de nem akartam Rebekah-ékat az örökkévalóságig váratni.
-Ez jó volt!- bújt oda hozzám Caroline, mint egy kis cica.
- Igen, jó is az, mikor mocskosabban jössz ki a zuhany alól, mint ahogy bementél. - nevettem. - De most már siessünk, mert Rebekah leszedi a fejünk.
-Jó.- egyezett bele.

Siettem, ahogy csak tudtam, csodálkoztam is, hogy út közben egy rendőr sem állított meg. Megérkeztünk a Rebekah által leírt címre és egy hatalmas templom állt előttünk, ami mellett, ha akartunk volna se tudtunk volna elmenni. Mesés volt, látszott rajta, hogy nagyon kifinomult, akár csak Rebekah ízlése, ez a templom egy az egyben ő volt!
Az udvara is hatalmas volt, és ahogy egyre beljebb haladtunk az épületben, még gyönyörűbb lett minden. Még nem volt feldíszítve minden terem, csak egy volt, amit a próba erejéig néhány ember igénybe vehetett. Kint a templom hátuljában pedig még egy szabadtéri esküvő folyt. Az egyik vendég szerint pedig Rebekáhéké is ugyan ilyen lesz. De én ezt nem hittem el, mert Reb bármit is csinál azt mindig egyedien és utánozhatatlanul viszi véghez.
A próba kezdetét vette, már megérkezett mindenki, aki fontos, csak a menyasszony nem. Matt fél percenként jött ellenőrizni vajon nincs-e velünk, mert a telefonját nem vette fel. Már kezdtem én is aggódni, vajon hol lehet? Caroline elálldogált a sarokban és közben pedig Matt-et próbálta nyugtatgatni, viszont volt egy időhatár is és mivel már nagyon fogyóba volt, arra a döntésre jutottunk, hogy a próbát el kell kezdeni, a menyasszony nélkül. Először mindenki hülyeségnek tartotta, de mikor a terület bérbeadója harmadjára jött be, hogy ha nem kezdik el, akkor kifelé, mindenki nagyon ideges lett, és hozzá kezdtünk a próbához. Én kimentem, hogy még egyszer megpróbáljam elérni a kis húgom, akihez ez a viselkedés nagyon nem volt illő, ezért már kezdtem nagyon aggódni.
A harmadik csengésnél már kezdtem feladni a reményt, mikor egy vékony hang beleszólt a telefonba.
-Igen?
-Hol a fenében vagy?- kérdeztem tőle azonnal, szinte rákiabáltam.
-Sietek, tudom, hogy késésben vagyok, de már úton vagyok, 10 perc és én is ott leszek.
-A próbát elkezdtük, mert muszáj volt a miatt a rámenős nő miatt, aki 2 percenként a nyakunkra járt az idő miatt.
-Tracy? A területi tulaj?
- Igen, Ő! Nem túl rokonszenves, az biztos. - tértem el a témától.
-Várj, azt mondtad már elkezdtétek?
-Igen.
-De ha én nem vagyok ott, akkor ki a menyasszony?
-Hát, nem tudom, biztos beállt valaki a helyedre.
-De ki?
-Nem tudom, de bemegyek és megnézem. - majd beléptem az ajtón, ahol már a ceremónia vége felé járhatott, ugyanis épp az a rész következett, hogy Matt megcsókolta a menyasszonyt, aki nem volt más, mint Caroline.
Ahogy a pap, kimondta, hogy csókolja meg a menyasszonyt és láttam, hogy Matt egyre csak Caroline ajkai felé közelít nagyon mérges lettem. Az én barátnőmet hogy meri, megcsókolni? Ezt el sem hiszem, legszívesebben odamentem volna és szétválasztottam volna őket, és egy jó nagy behúzva Matt-nek és hagytam volna el ezt a kócerájt.
-Joseph ott vagy? Halló? Ki az? Halló? Jo…- majd kinyomtam a telefont, nem akartam, de egyszerűen önkívületi állapotba kerültem, az én barátnőm éppen a volt barátját csókolja meg, előttem! Ez hihetetlen!
Ledermedtem, nem tudtam megmozdulni, hiába is szerettem volna. Csak néztem, hogy csókolóznak és csókolóznak egy örökké valóságnak éreztem.
Majd megtörtént a csoda és elszakadtak egymástól, Caroline nevetett és mikor észrevett, hogy ott állok nem messze tőlük és őket nézem, azonnal lefagyott az arca, nem mosolygott, csak nézett rám, de én már nem bírtam ott maradni tovább. Kimenetem a teremből, de volt egy enyhe sejtésem miszerint valaki követ, és nem is tévedtem nagyon. Caroline pár pillanaton belül már is ott volt előttem.
-Héj… Joseph.
-Mi volt ez?- fordultam vissza hozzá, aminek a következménye az lett, hogy majdnem összeütköztünk.
-Mi? Mi volt?
-Megcsókoltad!- kiabáltam rá, mire nagyon elszomorodott.
-Igen.- mondta, azt, ami eddig is nagyon nyilvánvaló volt. Nem magyarázkodott. - Kérlek, ne haragudj, gyere, menjünk haza, és ha hazaérünk, mindent elmesélek, kérlek, gyere!- majd közelebb jött egymásba csúsztatta az ujjainkat és lágyan megsimította a vállam a másik kezével.
-Jó.- egyeztem bele, de ettől függetlenül még mindig a pokolba kívántam azt a ficsúrt, aki az előbb a barátnőm szájában matatott.
A hazafele Caroline végig némán ült mellettem, kifelé bámult, nézte, ahogy elhaladunk a házak mellett és nem szólt egy szót sem.
Én ahányszor csak visszagondoltam a templomban töltött percekre megszorítottam a kormányt, de olyan erősen, hogy azt hittem el fog törni. Nem tudtam magamon uralkodni. Erre már Caroline is felfigyelt, mire csak lágyan elmosolyodott és a kezét az én másik kezemre helyezte. Az érintésétől éreztem, hogy az izmain meglazulnak, megnyugtatott. Ráemeltem a tekintetem, bár esküdni mernék, hogy még mindig mérges volt az arckifejezésem.
Észre sem vettem és már otthon voltunk, bementünk a nappaliba, Caroline pedig leültetett a kanapéra, majd ő is odakuporodott mellém.
-Ne légy mérges, nem az történt, amire gondolsz!
-Akkor miért ne mondod el, mi is történt igazából?- kérdeztem tőle flegmán.
-Rebekah nem volt ott, mint tudod, és utána láttam, hogy szegény Matt nagyon tehetetlen, a nő az a Tracy vagy ki, pedig engem kért meg, hogy menjek oda Matt-hez. Én pedig eljátszottam a menyasszonyt, igazából tök vicces volt, Matt-en is láttam, hogy jól szórakozik.
- Azt gondolom… - jegyeztem meg halkan.
-Csak egy baráti szájra puszi volt, nem gondoltam, hogy nagy jelentőséget tulajdonítasz neki. Aztán láttam, hogy, hogy nézel rám, és egyszerűen leblokkoltam. Kérlek, szépen kérlek, ne haragudj rám. Megértesz? - kérdezte és közben folyamatosan a tekintetem fürkészte.
-Igen.
-És Matt?- kérdezte miközben még mindig nem vette le rólam a szemét, de én már a név hallatára is ökölbe szorítottam a kezem.
-Joseph?- szólongatott Car.
- Nem, megkegyelmezek neki… egyelőre. De ha csak hozzád mer érni, akkor megnézheti magát.
-Jól van. Értettem… csak Joseph kérlek, bízz bennem, ő csak egy barát.
Rendben, hiszek neked!– valójában nem tudom, hogy haragudtam-e Car-re, de Matt-re biztosan, mert már csak a gondolatára is, elborult az agyam. Szeretnék bízni Caroline-ban, és kap tőlem egy esélyt, de ha ezt eljátssza, soha többet nem bocsátok meg neki, ezt tudom.
– Jól van, most megyek, mert még be kell néznem a forgatásra, majd beszélünk, jó?- néztem vissza rá, mert én felálltam a kanapéról és megcéloztam a kijáratot.
-Persze.  – eresztett meg egy halvány mosolyt, de láttam rajta, hogy nem őszintén. – Ne felejtsd el, este vacsora!
A vacsora, tényleg! Teljesen kiment a fejemből, nem volt hozzá túl sok kedvem, de már egyszer megbeszéltük, szóval nem lehet mit tenni!


Rebekah szemszög:


-Szia, szívem!- köszöntem el Matt-től reggel. – Megyek, a plázába megcsináltatom a körmöm a nagy napra, rendben, utána 10-kor, pontban találkozunk a templomban?
-Igen, igen, már vagy ezerszer megbeszéltük!
-Jó, csak szeretném, ha minden rendben menne, és nem szúrnánk el semmit. - szomorodtam el és Matt látva ezt közelebb jött hozzám és megemelte az állam, hogy a szemébe nézzek. –Minden tökéletes lesz, megértetted?- nevetett.
-Igen. – mondtam ezúttal már sokkal vidámabban. –De most már tényleg mennem kell. 10-re a…
-Igen a templomban! Viszlát, édes!
-Szeretlek!- kiabáltam vissza az ajtóból.
-Én is!- hallottam meg, ahogy utánam szól.

Kiléptem az ajtón és hirtelen megcsapott a hűvös levegő. Kirázott tőle a hideg, majd összehúztam magamon a vékony kis kabátom, hogy meg ne fagyjak. Aztán meghallottam, hogy valahol mellettem a kedvenc számom szól, megfordultam, de nem tudtam, hogy honnan jöhet a hang, amíg le nem esett, hogy az én táskám dalol. Ugyanis az én telefonon szólt.
-De hülye vagyok!- ocsúdtam fel, majd kikerestem a telómat. –Igen?- szóltam bele.
-Szia Reb! Hayley vagyok.
-Szia! Mizu?
-Csak a plázában vagyok és…
-Én is odatartok.
-Remek!
-Egyébként van egy jó hírem, majd ha odaérek, megbeszéljük.
- Rendben, akkor a Joe’s-nál várlak.
-Oké, szia!

Villámsebességgel fogtam magamnak egy taxit majd a pláza felé vettem az irányt.
Mikor beléptem a Joe’s-ba megláttam Hayley-t, aki éppen egy magas szőke hajú lánnyal beszélgetett. Nagyon szép, lány volt, de még nem láttam, de nem is tűnt úgy, hogy megismerem, mert mire odaértem a szőkeség eltűnt.
-Szia Reb!
-Szia! Mizu?
-Semmi! Veled? Mi volt az a dolog, amit mondani akartál a telefonba?
-Én… gyere, meghívlak egy burgerre!- majd az éttermi részleg felé kezdtem terelgetni magunkat.
-Szóval…- húztam a szót és közben helyet foglaltunk a széken. - Szerettem volna, ha holnap velem tartasz vacsorázni.
-És erre kellett ennyit várni?
-Nem egészen. Holnap Josephhel, Matt-tel és Joseph barátival leszünk.
-Barátai? Ez alatt a csajára gondolsz?- nézett rám és közben szürcsölt egyet az előbb kihozott kólából.
-Igen?- bizonytalanodtam el. – Ó, ugyan, kérlek, segíts meg, tudom, hogy mióta csak bemutattalak a tesómnak tetszik neked, csak azt kérem, hogy tedd egy kicsit féltékennyé Carolinet. - Sokat kérek?- néztem rá boci szemekkel.
-Őrült vagy, drága! Teljesen süsü!- közben pedig gesztikulált a kezével, amitől nekem azonnal röhögni támadt kedvem. Ezt szerettem Hayley-ben, hogy akármennyire is rossz volt a helyzet, nem volt olyan alkalom, hogy ne tudott volna megnevettetni.
-Nem, dehogy, csak tudod, hogy nem kedvelem azt a… a… nem is tudom, hogy nevezzem, aki hamarosan akár a sógornőm is lehet. - túloztam egy kicsit, de tudtam, hogy ezzel bele fog menni a dologba.
-Rendben. Legyen, de én választok ruhát!
-Igen, te!- nevettem el magam.
-Remek, akkor a fekete ruhám veszem fel!
-Várj, az az, amit én vettem a szülinapodra?
-Igen az. - nézett rám sejtelmesen, ugyanis az a ruha körülbelül addig érhetett, hogy eltakarja, amit muszáj, minden másra tökéletes kilátást biztosított.
-Jó lesz?
-Hát, persze, bár nem ártana, ha, nem úgy néznél ki, mint egy kurva, de, nem baj, most az egyszer elnézem neked.
-Nagyon rendes vagy, Egy igazi angyal, Reb. – mondta szarkasztikusan.
-Tudom! – legyeztem magam, hogy minél viccesebb legyek. – ahogy beszélgettünk, nagyon elszaladt az idő, mert nagyon sok mindenről beszélgettünk, annak ellenére, hogy Hayley-ben sok mindenki csak egy csinos lányt lát, nekem az egyik legjobb barátnőm, bár néha eléggé túlzásba tudja vinni a dolgokat. De azt tudom róla, hogy mindig tetszett neki a bátyám, nem is titkolta soha, csak, hogy Joseph szavaival éljek „nem egészen az én típusom”. Akkor azt hittem, hogy csak le akarja rázni, de most, hogy így összehasonlítom Car-rel, tényleg mintha ég és föld lennének, mind külsőleg mind belsőleg. Ahogy a parkolóba igyekeztem vissza, láttam, hogy vagy 20 nem fogadott hívásom volt csak Matt-től, nem beszélve a Joseph sms-eiről és hívásairól. Éppen vissza akartam hívni Matt-et, mikor megcsörrent a telefon és Joseph neve jelent meg a kijelzőn.
-Szia!- köszönte bele nyugodtan és közben pedig sietősen igyekeztem az egyik taxi felé. Joseph eszembe juttatta a próbát, rögön az jutott eszembe, hogy Matt biztos kinyír, mert én voltam, aki vagy százszor elismételte, erre most én felejtem el.
-Megyek.- aztán ahogy mondta, hogy elkezdték nélkülem, egyre gyanúsabb lett a dolog. Vajon ki állt be helyettem? Nekem volt egy erős sejtésem, de magamban azért fohászkodtam, hogy ne legyen igazam. De hiába kiabáltam a telefonba, Joseph kinyomott, nem akartam elhinni. Ez hihetetlen!
Bepattantam a taxiba, majd gyorsan elhadartam a címet, mire a sofőr egy apró biccentéssel jelezte, hogy felfogta.
-Siessen, kérem! – kiabáltam neki.
-Rendben, hölgyem nyugodjon meg, minden rendben. - nyugtatgatott, de ettől csak még idegesebb lettem.
Mikor odaértünk, úgy robbantam ki a kocsiból, mintha egy ágyúból lőttek volna ki onnan.
-Köszi, viszlát!- kiabáltam még vissza.
-Viszlát, hölgyem! Egy élmény volt!- halottam még meg a hangját, de már nem volt időm leordítani őt, úgyhogy siettem tovább.

Beszaladtam a terembe, ahol már csak Matt állt, mert a próbának már rég vége volt. A padok között állt és közben egy virággal játszott, amit leszakíthatott a díszletről.
-Szia!- súgtam neki, hogy nehogy rá ijesszek.
-Szia!- köszönt, bár amilyen fancsali képet vágott, szerintem nem nagyon volt kedve velem beszélgetni. De azért szerettem volna tudni, hogy miattam lett-e ilyen letört.
-Sajnálom, édes! Elnéztem az id…
-Nem baj!- szakított félbe, bár nem nagyon hittem neki, mert a szavai ellenére nagyon is mérgesnek láttam.
-Hát persze! Valaki helyettesített!- lettem mérges, ahogy eszembe jutottak Joseph szavai - Caroline igaz?- kérdeztem rá, mert majd megölt a kíváncsiság, hogy tudhassam.
-Mi?- kiáltott fel hirtelen mire én összerezzentem, nem nagyon hallottam még kiabálni - Mi?- kérdezte újból, mikor látta, hogy nem akarok válaszolni.
-Úgy hallottam valaki eljátszott engem. - mondtam flegmán.
-Még te vagy felháborodva?
-Nem, én csak…- akadt el szavam.
-Jó, akkor én ma keresek magamnak egy alvó helyet, te pedig addig menj haza és találd ki, hogy az esküvőn szándékozol-e mellettem állni vagy ott is kell majd egy helyettes. - mélyen legbelül éreztem, hogy igaza van, de nagyon féltékeny lettem, nem tudtam uralkodni magamon. Caroline elveszi mindenem, ha egy percig nem figyelek, ezért úgy érzem, mindig rajta kell tartanom a szemem.  
Matt lassan a kijárat felé kezdett közeledni, de én nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzek meg még egy dolgot.
-Caroline volt?- alig hallhatóan szűrtem ki a szavakat, bár tudtam, hogy tisztán értette, mert azok hallatára lelassult és még egy utolsó pillantást vetett rám. Már vártam, hogy mondjon valamit, a szívem, úgy kalapált, mintha, ki akarna ugrani. De csak nézett rám, láttam rajta, meglepődött, de egyben el is szomorodott, majd válasz nélkül elsétált kétségek közt hagyva engem ezzel. Lerogytam a földre, majd az arcomat a kezeimbe temettem, Nem akartam elhinni, mit művelt már megint? Direkt csinálja? Engem akar bosszantani? Ez hihetetlen! Mindenem elveszi és utána persze szerényen rebegteti a szemeit Josephnek, mintha ő lenne a legártatlanabb ember ezen a világon. Caroline…

Matt szemszög:


Mikor megérkeztem nagyon fáradt voltam, a repülőút kikészített, csak le akartam feküdni végre a közös ágyunkba Reb-bel, de ahogy telt az idő ez egyre nehézkesebb lett, Josephék nem kicsit várattak meg minket. Rebekah már dühöngött, és nem is szerénykedett ezt éreztetni másokkal. Mikor megláttam Josephet és Car-t, jó érzés fogott el, bár akaratlanul is úgy gondoltam, hogy nem nagyon illenek össze, de persze ilyen hamar még nem akartam ítélkezni felettük.
Joseph nagyon rendes volt velem, bár nem tudtam, nem észrevenni a kétségeit velem kapcsolatba. Mikor arra került a sor, hogy Caroline-nak köszönjek, próbáltam nem mutatni, hogy milyen furcsa is ez, régen barátok voltunk, de egykor még többek is. Ahogy megölelt, újra magamba szívtam édes illatát, amit annak idején is úgy imádtam, selymes bőre simogatott, bár, éreztem, hogy ő nagyon zavarba van, ezért elhajoltam tőle, de ez után már csak azt láttam, hogy Reb elviharzik. Miért kell mindig idegeskednie? Ezt én nem értem…

*

Mikor beléptem az új házunkba nagyon kellemes érzés fogott el. Nem csak a ház szépsége volt az, ami most megfogott sokkal inkább az, hogy máris olyan otthonos volt.
A nagy ágy, ami a szobánk közepén volt, már mintha szirén dalokat nótázott volna, úgy bolondított magához. Elterültem és magamra húztam a vastag paplant, aminek maga az illata is bódító volt.
Másnap reggel, frissen és üdén, földöntúli boldogsággal ébredtem, és hogy a gyönyörű szőkeség is mellettem ébredt, még jobban megkoronázta a reggelt.
Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t, csak a tegnapi meccs ment, de az is jobb volt, mint a semmi, ezért azon hagytam.
Reb halkan odasurrant mögém, aminek hatására majd nem magamra öntöttem a tejet, de szerencsére megúsztam, hála a gyors reflexeimnek.
-Szia, édes!- köszöntem el mikor hallottam, hogy a bejárati ajtó záródik, jelezve, hogy Reb elment.

*

Egyedül álltam az oltár előtt, úgy éreztem mintha mindenki engem nézne, ami persze, így is volt. De nem javított a helyzeten, hogy a nő abban a fekete kosztümben, közben leordított engem és az órájára mutogatott, szerintem mindenki tisztán értette mit beszél, mert én csak nem, megsüketültem mellette.
Majd láttam, hogy Caroline felém közeledik, nagyon megörültem, ő volt az, akire akkor és ott szükségem volt. Nyugtatgatott, de semmi szükség nem volt már rá, mert már a puszta jelenléte is megnyugtató volt. Rájöttem, hogy ő megoldást jelenthet mindannyiunk problémájára, ráadásul az a Tracy is elég magabiztosan terelgette Cart az oltárhoz. Végül belement, bár láttam rajta, hogy vonakodva. Ott álltam szemben vele, gyönyörű kék szeme csak engem nézett, tekintetünk összekapcsolódott, majd már alig bírtam kivárni, hogy a pap kiejtse a csók szót, és végre megcsókolhassam. Újra az enyém volt. Csak is az enyém!

6 megjegyzés:

  1. Már nagyon vártam, hogy elolvashassam ezt a fejezetet. Hát nem is kell mondanom, hogy nem csalódtam :D
    Imádom az írásaidat, és téged is :D Nagyon nagyon örülök a sikereidnek :D
    Jó látni, hogy egyre jobb és jobb vagy :D
    Remélem Car ki fogja érdemelni a bizalmat Joseph szemében. Mindannyian tudjuk, hogy tökéletes párt alkotnak, és remélem így is maradnak :D
    Nagyon várom a köviit *.* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága Vivi!

      Nagyon köszönöm, én is imádlak téged :)
      Örülök, hogy nem csalódtál, rendes hogy ezt mondod. Köszi, igazán nagyon jó, hogy ezt hallom, mert mostanában nem érzem, hogy jó lennék :(
      Igen, hát ez még alakulni fog, egyenlőre még teszteli, de azt elmondhatom, hogy elég rosszul fog elsülni :(
      Igen, olyan szép pár <3
      Köszönöm, hogy írtál, már én is nagyon várom a tiéd :) Siess vele!
      xo xo

      Törlés
  2. Szia! :) Mivel irtal itt vagyok! :) Mielott raternek a tirtenetre att kell mondjam hogy most szep rendezett a blog. Most jo ranezni! :D Bocs de elitte nem volt olyan szep.. Most pedug az csak a hatteret szeruntem valtsd ke mert nem megy a fejkechez... Na szival a sztori. Ujra kellett olvasnom mivel nar nem emlekeztem az elejere. Oszinten az eleje igy visszailvasva nem tetszett rengeteg parbeszed volt keiras alig volt meg hat a figakmazas sem volt valami huuu de jo de mist igy hogy tobb resz is fent amiita a blogidrol irtam lenyugoztel! Sokat valtoztal iras gyanant ezert meg kelk dicserjelek! :) Bar azert van benne huba es par zavaris mondat de mist sokkal szebben fogalmazol csak igy tovabb! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Roxana!

      Köszi :)
      Hát, elég sokat dolgoztunk vele és nekem így tetszik, ahogy van, de tényleg köszi, hogy őszintén írtál, ez a fontos.
      Igen, tudom, hogy nem vagyok a legjobb de ahogy mondtad, próbálok fejlődni, és örömmel hallom, hogy ez látszik is. Mert az igazat megvallva tapasztalat nélkül vágtam bele, remélve, hogy majd jobb leszek :)
      Sokat jelent, hogy írtál, megpróbálok, még fejlődni, és nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed :)
      xo xo

      Törlés
  3. Szia!

    Újabb fantasztikusra sikerült fejezet lett! Hát... egy kicsit meglepődtem a csókon, de reméltem is, hogy Caroline-nak nem jelentett semmit. Nem szeretném, ha Joseph emiatt kételkedne benne. Rebekah most nagyon szemét módon viselkedett, de az igaz, hogy a végén az ő helyében én is kiakadtam volna. Matt gondolatai a végén nagyon ledöbbentettek. Ugye nem? Ugye nem fog nekik bekavarni?:/
    Izgatottan várom a következő részt!:)

    Puszi, wolfsgirl.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszi, nagyon jólesik, hogy ezt mondod ,hidd el :)
      Igen, Reb-re nagyon visszaütött a dolog, és most nagyon mérges.
      Reméltem, hogy Matt szemszöge majd váratlan lesz. De , lesznek emiatt még bonyodalmak hidd el :)
      Köszi, hogy írtál, nagyon aranyos vagy.
      xo xo

      Törlés