13. fejezet
Joseph szemszög:
Egyre
csak azon járt az eszem, hogy ez a gyönyörű szőke teremtés az enyém, nem
akartam elhinni, olyan ártatlan, tiszta és csak is az enyém. De valami mindig elrontotta a dolgainkat, valaki
vagy valami mindig közénk állt! – néztem le rá, még mindig a karjaimba feküdt
és halkan szuszogott, olyan nyugodt volt. De ahogy Caroline múltkor megcsókolt,
olyan erőltetett volt, nem hasonlított az ezelőtt váltott csókjainkra. Talán
Matt volt az, akinek imponálni akart? Talán ez az aranyhajú szépség mégsem az
enyém testestül, lelkestül?- szorítottam egy kicsit jobban magamhoz, mert erre
a gondolatra az izmaim akaratlanul is, de megfeszültek. Még álmomban is
öleltem, nehogy eliszkoljon mellőlem.
A
gondolataimat a telefon zörgése zavarta meg, és amint megnyitottam az üzenetet
elterelődtek a gondolataim, mert Rebekah üzent, hogy mennünk kell a próbára. Tegnap
említettek valamit, de nem számítottam, hogy ilyen korán ott kell már lenni. Nem
tudom, hogy a hang hatására-e vagy a mocorgásom miatt, de Caroline is ébredezni
kezdett.
-Jó
reggelt, szépség!
-Szia!
-Sajnálom,
de mennünk kell!- engedtem el a gyönge, kis testét és ott hagytam őt az ágyban
egyedül.
-Miért
hagysz itt?- kérdezte legörbített szájjal, hogy szomorúnak hasson közben pedig
egy nagyon nyújtózkodott.
-Mert,
Rebekah írt, hogy menjünk el a próbára - adtam meg neki a választ, bár
valójában nem emiatt hagytam őt magára. Sosem tudtam bízni az emberekben, és ha
eljátszották a bizalmam, sosem kaptak egy második esélyt. Ugyan Caroline még
nem szolgált rá a bizalmatlanságomra, de könnyen előfordulhat, hogy még nem ismerem őt eléggé ahhoz,
hogy el tudjam dönteni, alkalmas-e a bizalmamra. Ha Matt kell neki én, nem
állnék közéjük, de soha többet nem akarnám látni egyikőjüket sem, ha
felhasználnak a kis játékukhoz.
-Ne
hagyj itt!- kérlelt a nagy, boci szemekkel, amikkel mindig meg tudott hatni, de
most álltam a „próbát” és a fürdőt vettem célba, hogy felfrissítsem magam az
induláshoz.
-Bocsi,
de muszáj készülődnöm!
-Oké.
– adta meg a választ, bár láttam rajta, hogy őt is meglepte a rideg
arckifejezésem, amivel könnyedén leráztam őt. – De ha te mész, akkor én is!-
mondta mosolyogva és kikelt az ágyamból. Magával söpörte az átlátszó lepedőt,
de már nem hozta magával, úgy hogy az egyetlen dolog, ami fedte csinos idomait
a fehérneműje maradt. A kijelentésére akaratlanul, de mosolyra húzódott a szám.
-Itt
vagyok a fürdőszobában! – kiabáltam, de teljesen felesleges volt, mert már
mellettem is állt. - Elmegyek zuhanyozni- jelentettem ki.
-Jó.-
majd legnagyobb meglepetésemre, nem mondott többet, csak elkezdte ledobálni
magáról a megmaradt ruhadarabokat.
-Mit
csinálsz?- makogtam, közben pedig tetőtől talpig végig mértem.
-Én?
Semmit!- adta az ártatlant és közben kecses léptekkel felém igyekezett. Egy
percre sem szűnt meg a szemkontaktus közöttünk, ami csak még inkább növelte a
hatást.
-Na,
gyere ide!- rántottam magamhoz, mikor már nem tudtam türtőztetni magamon.
-De,
el fogunk késni. - kötözködött velem, azzal, hogy ugyanazt mondogatta, amit én
az előbb.
-Te
nagyon gonosz kislány vagy, édesszívem!
-Nem tagadok semmit!- mondta majd hirtelen
lecsapott az ajkaimra és úgy csókolt, hogy minden kétségem kitörölte, amit
éreztem az őszinteségével kapcsolatban. - elkezdtem húzni magunkat a zuhany
alá, hogy a tusolással is haladjunk, mert már rég folyattam a vizet. A meleg
víz, simogatóan folyt végig az immár csupasz testünkön és közben pedig vadul
csókolóztunk.
*
Beletelt
egy kis időbe mire kijutottunk a zuhanyzóból, de nem akartam Rebekah-ékat az
örökkévalóságig váratni.
-Ez
jó volt!- bújt oda hozzám Caroline, mint egy kis cica.
-
Igen, jó is az, mikor mocskosabban jössz ki a zuhany alól, mint ahogy bementél.
- nevettem. - De most már siessünk, mert Rebekah leszedi a fejünk.
-Jó.-
egyezett bele.
Siettem,
ahogy csak tudtam, csodálkoztam is, hogy út közben egy rendőr sem állított meg.
Megérkeztünk a Rebekah által leírt címre és egy hatalmas templom állt előttünk,
ami mellett, ha akartunk volna se tudtunk volna elmenni. Mesés volt, látszott
rajta, hogy nagyon kifinomult, akár csak Rebekah ízlése, ez a templom egy az
egyben ő volt!
Az
udvara is hatalmas volt, és ahogy egyre beljebb haladtunk az épületben, még
gyönyörűbb lett minden. Még nem volt feldíszítve minden terem, csak egy volt,
amit a próba erejéig néhány ember igénybe vehetett. Kint a templom hátuljában
pedig még egy szabadtéri esküvő folyt. Az egyik vendég szerint pedig Rebekáhéké
is ugyan ilyen lesz. De én ezt nem hittem el, mert Reb bármit is csinál azt
mindig egyedien és utánozhatatlanul viszi véghez.
A
próba kezdetét vette, már megérkezett mindenki, aki fontos, csak a menyasszony
nem. Matt fél percenként jött ellenőrizni vajon nincs-e velünk, mert a
telefonját nem vette fel. Már kezdtem én is aggódni, vajon hol lehet? Caroline
elálldogált a sarokban és közben pedig Matt-et próbálta nyugtatgatni, viszont
volt egy időhatár is és mivel már nagyon fogyóba volt, arra a döntésre
jutottunk, hogy a próbát el kell kezdeni, a menyasszony nélkül. Először
mindenki hülyeségnek tartotta, de mikor a terület bérbeadója harmadjára jött
be, hogy ha nem kezdik el, akkor kifelé, mindenki nagyon ideges lett, és hozzá
kezdtünk a próbához. Én kimentem, hogy még egyszer megpróbáljam elérni a kis
húgom, akihez ez a viselkedés nagyon nem volt illő, ezért már kezdtem nagyon
aggódni.
A
harmadik csengésnél már kezdtem feladni a reményt, mikor egy vékony hang
beleszólt a telefonba.
-Igen?
-Hol
a fenében vagy?- kérdeztem tőle azonnal, szinte rákiabáltam.
-Sietek,
tudom, hogy késésben vagyok, de már úton vagyok, 10 perc és én is ott leszek.
-A
próbát elkezdtük, mert muszáj volt a miatt a rámenős nő miatt, aki 2 percenként
a nyakunkra járt az idő miatt.
-Tracy?
A területi tulaj?
-
Igen, Ő! Nem túl rokonszenves, az biztos. - tértem el a témától.
-Várj,
azt mondtad már elkezdtétek?
-Igen.
-De
ha én nem vagyok ott, akkor ki a menyasszony?
-Hát,
nem tudom, biztos beállt valaki a helyedre.
-De
ki?
-Nem
tudom, de bemegyek és megnézem. - majd beléptem az ajtón, ahol már a ceremónia
vége felé járhatott, ugyanis épp az a rész következett, hogy Matt megcsókolta a
menyasszonyt, aki nem volt más, mint Caroline.
Ahogy
a pap, kimondta, hogy csókolja meg a
menyasszonyt és láttam, hogy Matt egyre csak Caroline ajkai felé közelít
nagyon mérges lettem. Az én barátnőmet hogy meri, megcsókolni? Ezt el sem
hiszem, legszívesebben odamentem volna és szétválasztottam volna őket, és egy
jó nagy behúzva Matt-nek és hagytam volna el ezt a kócerájt.
-Joseph
ott vagy? Halló? Ki az? Halló? Jo…- majd kinyomtam a telefont, nem akartam, de
egyszerűen önkívületi állapotba kerültem, az én barátnőm éppen a volt barátját
csókolja meg, előttem! Ez hihetetlen!
Ledermedtem,
nem tudtam megmozdulni, hiába is szerettem volna. Csak néztem, hogy csókolóznak
és csókolóznak egy örökké valóságnak éreztem.
Majd
megtörtént a csoda és elszakadtak egymástól, Caroline nevetett és mikor
észrevett, hogy ott állok nem messze tőlük és őket nézem, azonnal lefagyott az
arca, nem mosolygott, csak nézett rám, de én már nem bírtam ott maradni tovább.
Kimenetem a teremből, de volt egy enyhe sejtésem miszerint valaki követ, és nem
is tévedtem nagyon. Caroline pár pillanaton belül már is ott volt előttem.
-Héj…
Joseph.
-Mi
volt ez?- fordultam vissza hozzá, aminek a következménye az lett, hogy majdnem összeütköztünk.
-Mi?
Mi volt?
-Megcsókoltad!-
kiabáltam rá, mire nagyon elszomorodott.
-Igen.-
mondta, azt, ami eddig is nagyon nyilvánvaló volt. Nem magyarázkodott. -
Kérlek, ne haragudj, gyere, menjünk haza, és ha hazaérünk, mindent elmesélek,
kérlek, gyere!- majd közelebb jött egymásba csúsztatta az ujjainkat és lágyan
megsimította a vállam a másik kezével.
-Jó.-
egyeztem bele, de ettől függetlenül még mindig a pokolba kívántam azt a
ficsúrt, aki az előbb a barátnőm szájában matatott.
A
hazafele Caroline végig némán ült mellettem, kifelé bámult, nézte, ahogy
elhaladunk a házak mellett és nem szólt egy szót sem.
Én
ahányszor csak visszagondoltam a templomban töltött percekre megszorítottam a
kormányt, de olyan erősen, hogy azt hittem el fog törni. Nem tudtam magamon
uralkodni. Erre már Caroline is felfigyelt, mire csak lágyan elmosolyodott és a
kezét az én másik kezemre helyezte. Az érintésétől éreztem, hogy az izmain
meglazulnak, megnyugtatott. Ráemeltem a tekintetem, bár esküdni mernék, hogy
még mindig mérges volt az arckifejezésem.
Észre
sem vettem és már otthon voltunk, bementünk a nappaliba, Caroline pedig leültetett
a kanapéra, majd ő is odakuporodott mellém.
-Ne
légy mérges, nem az történt, amire gondolsz!
-Akkor
miért ne mondod el, mi is történt igazából?- kérdeztem tőle flegmán.
-Rebekah
nem volt ott, mint tudod, és utána láttam, hogy szegény Matt nagyon tehetetlen,
a nő az a Tracy vagy ki, pedig engem kért meg, hogy menjek oda Matt-hez. Én
pedig eljátszottam a menyasszonyt, igazából tök vicces volt, Matt-en is láttam,
hogy jól szórakozik.
-
Azt gondolom… - jegyeztem meg halkan.
-Csak
egy baráti szájra puszi volt, nem gondoltam, hogy nagy jelentőséget
tulajdonítasz neki. Aztán láttam, hogy, hogy nézel rám, és egyszerűen leblokkoltam.
Kérlek, szépen kérlek, ne haragudj rám. Megértesz? - kérdezte és közben
folyamatosan a tekintetem fürkészte.
-Igen.
-És
Matt?- kérdezte miközben még mindig nem vette le rólam a szemét, de én már a
név hallatára is ökölbe szorítottam a kezem.
-Joseph?-
szólongatott Car.
-
Nem, megkegyelmezek neki… egyelőre. De ha csak hozzád mer érni, akkor
megnézheti magát.
-Jól
van. Értettem… csak Joseph kérlek, bízz bennem, ő csak egy barát.
Rendben,
hiszek neked!– valójában nem tudom, hogy haragudtam-e Car-re, de Matt-re
biztosan, mert már csak a gondolatára is, elborult az agyam. Szeretnék bízni
Caroline-ban, és kap tőlem egy esélyt, de ha ezt eljátssza, soha többet nem
bocsátok meg neki, ezt tudom.
–
Jól van, most megyek, mert még be kell néznem a forgatásra, majd beszélünk, jó?-
néztem vissza rá, mert én felálltam a kanapéról és megcéloztam a kijáratot.
-Persze. – eresztett meg egy halvány mosolyt, de
láttam rajta, hogy nem őszintén. – Ne felejtsd el, este vacsora!
A
vacsora, tényleg! Teljesen kiment a fejemből, nem volt hozzá túl sok kedvem, de
már egyszer megbeszéltük, szóval nem lehet mit tenni!
Rebekah szemszög:
-Szia,
szívem!- köszöntem el Matt-től reggel. – Megyek, a plázába megcsináltatom a
körmöm a nagy napra, rendben, utána 10-kor, pontban találkozunk a templomban?
-Igen,
igen, már vagy ezerszer megbeszéltük!
-Jó,
csak szeretném, ha minden rendben menne, és nem szúrnánk el semmit. -
szomorodtam el és Matt látva ezt közelebb jött hozzám és megemelte az állam,
hogy a szemébe nézzek. –Minden tökéletes lesz, megértetted?- nevetett.
-Igen.
– mondtam ezúttal már sokkal vidámabban. –De most már tényleg mennem kell.
10-re a…
-Igen
a templomban! Viszlát, édes!
-Szeretlek!-
kiabáltam vissza az ajtóból.
-Én
is!- hallottam meg, ahogy utánam szól.
Kiléptem
az ajtón és hirtelen megcsapott a hűvös levegő. Kirázott tőle a hideg, majd
összehúztam magamon a vékony kis kabátom, hogy meg ne fagyjak. Aztán
meghallottam, hogy valahol mellettem a kedvenc számom szól, megfordultam, de
nem tudtam, hogy honnan jöhet a hang, amíg le nem esett, hogy az én táskám
dalol. Ugyanis az én telefonon szólt.
-De
hülye vagyok!- ocsúdtam fel, majd kikerestem a telómat. –Igen?- szóltam bele.
-Szia
Reb! Hayley vagyok.
-Szia!
Mizu?
-Csak
a plázában vagyok és…
-Én
is odatartok.
-Remek!
-Egyébként
van egy jó hírem, majd ha odaérek, megbeszéljük.
-
Rendben, akkor a Joe’s-nál várlak.
-Oké,
szia!
Villámsebességgel
fogtam magamnak egy taxit majd a pláza felé vettem az irányt.
Mikor
beléptem a Joe’s-ba megláttam Hayley-t, aki éppen egy magas szőke hajú lánnyal
beszélgetett. Nagyon szép, lány volt, de még nem láttam, de nem is tűnt úgy,
hogy megismerem, mert mire odaértem a szőkeség eltűnt.
-Szia
Reb!
-Szia!
Mizu?
-Semmi!
Veled? Mi volt az a dolog, amit mondani akartál a telefonba?
-Én…
gyere, meghívlak egy burgerre!- majd az éttermi részleg felé kezdtem
terelgetni magunkat.
-Szóval…-
húztam a szót és közben helyet foglaltunk a széken. - Szerettem volna, ha
holnap velem tartasz vacsorázni.
-És
erre kellett ennyit várni?
-Nem
egészen. Holnap Josephhel, Matt-tel és Joseph barátival leszünk.
-Barátai?
Ez alatt a csajára gondolsz?- nézett rám és közben szürcsölt egyet az előbb
kihozott kólából.
-Igen?-
bizonytalanodtam el. – Ó, ugyan, kérlek, segíts meg, tudom, hogy mióta csak
bemutattalak a tesómnak tetszik neked, csak azt kérem, hogy tedd egy kicsit
féltékennyé Carolinet. - Sokat kérek?- néztem rá boci szemekkel.
-Őrült
vagy, drága! Teljesen süsü!- közben pedig gesztikulált a kezével, amitől nekem azonnal
röhögni támadt kedvem. Ezt szerettem Hayley-ben, hogy akármennyire is rossz volt
a helyzet, nem volt olyan alkalom, hogy ne tudott volna megnevettetni.
-Nem,
dehogy, csak tudod, hogy nem kedvelem azt a… a… nem is tudom, hogy nevezzem,
aki hamarosan akár a sógornőm is lehet. - túloztam egy kicsit, de tudtam, hogy
ezzel bele fog menni a dologba.
-Rendben.
Legyen, de én választok ruhát!
-Igen,
te!- nevettem el magam.
-Remek,
akkor a fekete ruhám veszem fel!
-Várj,
az az, amit én vettem a szülinapodra?
-Igen
az. - nézett rám sejtelmesen, ugyanis az a ruha körülbelül addig érhetett, hogy
eltakarja, amit muszáj, minden másra tökéletes kilátást biztosított.
-Jó
lesz?
-Hát,
persze, bár nem ártana, ha, nem úgy néznél ki, mint egy kurva, de, nem baj,
most az egyszer elnézem neked.
-Nagyon
rendes vagy, Egy igazi angyal, Reb. – mondta szarkasztikusan.
-Tudom!
– legyeztem magam, hogy minél viccesebb legyek. – ahogy beszélgettünk, nagyon
elszaladt az idő, mert nagyon sok mindenről beszélgettünk, annak ellenére, hogy
Hayley-ben sok mindenki csak egy csinos lányt lát, nekem az egyik legjobb
barátnőm, bár néha eléggé túlzásba tudja vinni a dolgokat. De azt tudom róla,
hogy mindig tetszett neki a bátyám, nem is titkolta soha, csak, hogy Joseph
szavaival éljek „nem egészen az én típusom”. Akkor azt hittem, hogy csak le
akarja rázni, de most, hogy így összehasonlítom Car-rel, tényleg mintha ég és
föld lennének, mind külsőleg mind belsőleg. Ahogy a parkolóba igyekeztem vissza,
láttam, hogy vagy 20 nem fogadott hívásom volt csak Matt-től, nem beszélve a
Joseph sms-eiről és hívásairól. Éppen vissza akartam hívni Matt-et, mikor
megcsörrent a telefon és Joseph neve jelent meg a kijelzőn.
-Szia!-
köszönte bele nyugodtan és közben pedig sietősen igyekeztem az egyik taxi felé.
Joseph eszembe juttatta a próbát, rögön az jutott eszembe, hogy Matt biztos
kinyír, mert én voltam, aki vagy százszor elismételte, erre most én felejtem
el.
-Megyek.-
aztán ahogy mondta, hogy elkezdték nélkülem, egyre gyanúsabb lett a dolog.
Vajon ki állt be helyettem? Nekem volt egy erős sejtésem, de magamban azért
fohászkodtam, hogy ne legyen igazam. De hiába kiabáltam a telefonba, Joseph
kinyomott, nem akartam elhinni. Ez hihetetlen!
Bepattantam
a taxiba, majd gyorsan elhadartam a címet, mire a sofőr egy apró biccentéssel
jelezte, hogy felfogta.
-Siessen,
kérem! – kiabáltam neki.
-Rendben,
hölgyem nyugodjon meg, minden rendben. - nyugtatgatott, de ettől csak még
idegesebb lettem.
Mikor
odaértünk, úgy robbantam ki a kocsiból, mintha egy ágyúból lőttek volna ki
onnan.
-Köszi,
viszlát!- kiabáltam még vissza.
-Viszlát,
hölgyem! Egy élmény volt!- halottam még meg a hangját, de már nem volt időm
leordítani őt, úgyhogy siettem tovább.
Beszaladtam
a terembe, ahol már csak Matt állt, mert a próbának már rég vége volt. A padok
között állt és közben egy virággal játszott, amit leszakíthatott a díszletről.
-Szia!-
súgtam neki, hogy nehogy rá ijesszek.
-Szia!-
köszönt, bár amilyen fancsali képet vágott, szerintem nem nagyon volt kedve
velem beszélgetni. De azért szerettem volna tudni, hogy miattam lett-e ilyen
letört.
-Sajnálom,
édes! Elnéztem az id…
-Nem
baj!- szakított félbe, bár nem nagyon hittem neki, mert a szavai ellenére
nagyon is mérgesnek láttam.
-Hát
persze! Valaki helyettesített!- lettem mérges, ahogy eszembe jutottak Joseph
szavai - Caroline igaz?- kérdeztem rá, mert majd megölt a kíváncsiság, hogy
tudhassam.
-Mi?-
kiáltott fel hirtelen mire én összerezzentem, nem nagyon hallottam még kiabálni
- Mi?- kérdezte újból, mikor látta, hogy nem akarok válaszolni.
-Úgy
hallottam valaki eljátszott engem. - mondtam flegmán.
-Még
te vagy felháborodva?
-Nem,
én csak…- akadt el szavam.
-Jó,
akkor én ma keresek magamnak egy alvó helyet, te pedig addig menj haza és
találd ki, hogy az esküvőn szándékozol-e mellettem állni vagy ott is kell majd
egy helyettes. - mélyen legbelül éreztem, hogy igaza van, de nagyon féltékeny
lettem, nem tudtam uralkodni magamon. Caroline elveszi mindenem, ha egy percig
nem figyelek, ezért úgy érzem, mindig rajta kell tartanom a szemem.
Matt
lassan a kijárat felé kezdett közeledni, de én nem bírtam megállni, hogy ne
kérdezzek meg még egy dolgot.
-Caroline
volt?- alig hallhatóan szűrtem ki a szavakat, bár tudtam, hogy tisztán értette,
mert azok hallatára lelassult és még egy utolsó pillantást vetett rám. Már
vártam, hogy mondjon valamit, a szívem, úgy kalapált, mintha, ki akarna ugrani.
De csak nézett rám, láttam rajta, meglepődött, de egyben el is szomorodott,
majd válasz nélkül elsétált kétségek közt hagyva engem ezzel. Lerogytam a
földre, majd az arcomat a kezeimbe temettem, Nem akartam elhinni, mit művelt
már megint? Direkt csinálja? Engem akar bosszantani? Ez hihetetlen! Mindenem
elveszi és utána persze szerényen rebegteti a szemeit Josephnek, mintha ő lenne
a legártatlanabb ember ezen a világon. Caroline…
Matt szemszög:
Mikor
megérkeztem nagyon fáradt voltam, a repülőút kikészített, csak le akartam
feküdni végre a közös ágyunkba Reb-bel, de ahogy telt az idő ez egyre
nehézkesebb lett, Josephék nem kicsit várattak meg minket. Rebekah már
dühöngött, és nem is szerénykedett ezt éreztetni másokkal. Mikor megláttam
Josephet és Car-t, jó érzés fogott el, bár akaratlanul is úgy gondoltam, hogy
nem nagyon illenek össze, de persze ilyen hamar még nem akartam ítélkezni
felettük.
Joseph
nagyon rendes volt velem, bár nem tudtam, nem észrevenni a kétségeit velem
kapcsolatba. Mikor arra került a sor, hogy Caroline-nak köszönjek, próbáltam
nem mutatni, hogy milyen furcsa is ez, régen barátok voltunk, de egykor még
többek is. Ahogy megölelt, újra magamba szívtam édes illatát, amit annak idején
is úgy imádtam, selymes bőre simogatott, bár, éreztem, hogy ő nagyon zavarba
van, ezért elhajoltam tőle, de ez után már csak azt láttam, hogy Reb
elviharzik. Miért kell mindig idegeskednie? Ezt én nem értem…
*
Mikor
beléptem az új házunkba nagyon kellemes érzés fogott el. Nem csak a ház
szépsége volt az, ami most megfogott sokkal inkább az, hogy máris olyan
otthonos volt.
A
nagy ágy, ami a szobánk közepén volt, már mintha szirén dalokat nótázott volna,
úgy bolondított magához. Elterültem és magamra húztam a vastag paplant, aminek maga
az illata is bódító volt.
Másnap
reggel, frissen és üdén, földöntúli boldogsággal ébredtem, és hogy a gyönyörű
szőkeség is mellettem ébredt, még jobban megkoronázta a reggelt.
Leültem
a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t, csak a tegnapi meccs ment, de az is jobb
volt, mint a semmi, ezért azon hagytam.
Reb
halkan odasurrant mögém, aminek hatására majd nem magamra öntöttem a tejet, de
szerencsére megúsztam, hála a gyors reflexeimnek.
-Szia,
édes!- köszöntem el mikor hallottam, hogy a bejárati ajtó záródik, jelezve,
hogy Reb elment.
*
Egyedül
álltam az oltár előtt, úgy éreztem mintha mindenki engem nézne, ami persze, így
is volt. De nem javított a helyzeten, hogy a nő abban a fekete kosztümben, közben
leordított engem és az órájára mutogatott, szerintem mindenki tisztán értette
mit beszél, mert én csak nem, megsüketültem mellette.
Majd
láttam, hogy Caroline felém közeledik, nagyon megörültem, ő volt az, akire
akkor és ott szükségem volt. Nyugtatgatott, de semmi szükség nem volt már rá,
mert már a puszta jelenléte is megnyugtató volt. Rájöttem, hogy ő megoldást
jelenthet mindannyiunk problémájára, ráadásul az a Tracy is elég magabiztosan terelgette
Cart az oltárhoz. Végül belement, bár láttam rajta, hogy vonakodva. Ott álltam
szemben vele, gyönyörű kék szeme csak engem nézett, tekintetünk
összekapcsolódott, majd már alig bírtam kivárni, hogy a pap kiejtse a csók szót, és végre megcsókolhassam. Újra az enyém volt. Csak is az enyém!
Már nagyon vártam, hogy elolvashassam ezt a fejezetet. Hát nem is kell mondanom, hogy nem csalódtam :D
VálaszTörlésImádom az írásaidat, és téged is :D Nagyon nagyon örülök a sikereidnek :D
Jó látni, hogy egyre jobb és jobb vagy :D
Remélem Car ki fogja érdemelni a bizalmat Joseph szemében. Mindannyian tudjuk, hogy tökéletes párt alkotnak, és remélem így is maradnak :D
Nagyon várom a köviit *.* <3
Szia drága Vivi!
TörlésNagyon köszönöm, én is imádlak téged :)
Örülök, hogy nem csalódtál, rendes hogy ezt mondod. Köszi, igazán nagyon jó, hogy ezt hallom, mert mostanában nem érzem, hogy jó lennék :(
Igen, hát ez még alakulni fog, egyenlőre még teszteli, de azt elmondhatom, hogy elég rosszul fog elsülni :(
Igen, olyan szép pár <3
Köszönöm, hogy írtál, már én is nagyon várom a tiéd :) Siess vele!
xo xo
Szia! :) Mivel irtal itt vagyok! :) Mielott raternek a tirtenetre att kell mondjam hogy most szep rendezett a blog. Most jo ranezni! :D Bocs de elitte nem volt olyan szep.. Most pedug az csak a hatteret szeruntem valtsd ke mert nem megy a fejkechez... Na szival a sztori. Ujra kellett olvasnom mivel nar nem emlekeztem az elejere. Oszinten az eleje igy visszailvasva nem tetszett rengeteg parbeszed volt keiras alig volt meg hat a figakmazas sem volt valami huuu de jo de mist igy hogy tobb resz is fent amiita a blogidrol irtam lenyugoztel! Sokat valtoztal iras gyanant ezert meg kelk dicserjelek! :) Bar azert van benne huba es par zavaris mondat de mist sokkal szebben fogalmazol csak igy tovabb! ;)
VálaszTörlésSzia Roxana!
TörlésKöszi :)
Hát, elég sokat dolgoztunk vele és nekem így tetszik, ahogy van, de tényleg köszi, hogy őszintén írtál, ez a fontos.
Igen, tudom, hogy nem vagyok a legjobb de ahogy mondtad, próbálok fejlődni, és örömmel hallom, hogy ez látszik is. Mert az igazat megvallva tapasztalat nélkül vágtam bele, remélve, hogy majd jobb leszek :)
Sokat jelent, hogy írtál, megpróbálok, még fejlődni, és nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszésed :)
xo xo
Szia!
VálaszTörlésÚjabb fantasztikusra sikerült fejezet lett! Hát... egy kicsit meglepődtem a csókon, de reméltem is, hogy Caroline-nak nem jelentett semmit. Nem szeretném, ha Joseph emiatt kételkedne benne. Rebekah most nagyon szemét módon viselkedett, de az igaz, hogy a végén az ő helyében én is kiakadtam volna. Matt gondolatai a végén nagyon ledöbbentettek. Ugye nem? Ugye nem fog nekik bekavarni?:/
Izgatottan várom a következő részt!:)
Puszi, wolfsgirl.
Szia!
TörlésKöszi, nagyon jólesik, hogy ezt mondod ,hidd el :)
Igen, Reb-re nagyon visszaütött a dolog, és most nagyon mérges.
Reméltem, hogy Matt szemszöge majd váratlan lesz. De , lesznek emiatt még bonyodalmak hidd el :)
Köszi, hogy írtál, nagyon aranyos vagy.
xo xo