22. fejezet
*Visszatekintés*
-Mégis
mit bámulsz?- szóltam rá, mert éreztem, hogy fülig pirulok, ha még egy perccel
tovább legelteti rajtam a szemét.
-Semmit.
- fordult el, majd tovább válogatott a férfi felsők közül, amik ki voltak téve
a vevőknek.
-Aha,
persze, tudni akarom, mi volt az?- csüngtem a nyakába a bolt kellős közepén.
-Ian
azt mondta, hogy most vagyunk a mézes hetekben, mármint most kezdtünk járni nem
régen, és most állandóan együtt vagyunk. – nevetett fel és közben
megjutalmazott egy nyálas puszival.
-Aha.
- döbbentem meg egy kicsit.
-Szerinted
így van?- minden erőmmel rá koncentráltam, de a sarokban mögötte megláttam egy
gyönyörű szép ruhát, amiről nem tudtam levenni a szemem, egyszerűen képtelen
voltam. Még mindig erősen szorítottam testét az enyémhez, és próbáltam
megérteni minden szavát.
-ÖÖÖ...igen….
-Caroline?
Figyelsz te rám egyáltalán?- vigyorgott.
-Igen,
de látod azt a ruhát ott?- mutattam fel, Joseph megindult az említett ruhadarab
felé én pedig csak vigyorogni tudtam mögötte. Levette a fenti polcról, hálát
adtam érte, hogy itt van, mert nélküle nem tudom, hogy nyújtózkodtam volna fel
a csillogó ruháig.
-Tessék.
- adta a kezembe és közben lassan a próbafülke felé kezdett terelni a
derekamnál fogva.
-Joseph…
Szerintem nem igaz… ez nem múlik el…. ez nem olyan. - néztem fel rá, majd egy
lábujjhegyre pipiskedtem és egy apró csókot leheltem borostás bőrére. Kicsit
megcsiklandozott, de csak nevetni tudtam rajta.
-Na,
menj!- csapott a fenekemre.
Bementem
a próbafülkébe kihámoztam magam a ruháimból és egy mély levegővel magamra
húztam az új csillogó „csodát”. Elhúztam a függönyt mire megláttam, hogy Joseph
körül kb. 4 lány áll és csüngenek minden szaván. Josephet látszólag nem nagyon
érdekelte, pedig mindig kedves volt a rajongóival, de most… rájuk sem
hederített!
-Kész
vagy?- nézett rám mintha tényleg nem most verekedett volna át a rajongólányok
között.
-Igen,
na milyen?- mutattam meg neki magam tetőtől talpig, mert eddig a függöny
takarása biztonságot adott a kémlelő szemek elől.
-Aztaa!-
ült ki egy kaján vigyor az arcára. –Caroline!- mért végig tetőtől talpig újra
és újra.
-Na?-
pillantottam én is végig magamon. A ruha tényleg szép volt, de belegondolva
talán mégsem az én stílusom volt. Maximum a combom közepéig érhetett, fekete
volt, bár sok helyen volt díszítve flitterekkel, amik világítottak, a felső
rése is fekete volt, ugyanakkor az már csipke. Láttam, hogy Joseph még mindig a
szája szélét harapdálja. A lányok már úgy láttam beletörődtek a „vereségbe”, de
még mindig a közelben ólálkodtak.
-Ennyire
rossz?- húztam fel a szemöldököm.
-Rossz?
Ezt komolyan kérded édes?- rántott magához.
-Na,
Joseph!- visítottam, persze, nem akartam magamra vonni a tekinteteket, de
akaratlanul is sikerült.
-Édesem,
erősebben kell próbálkoznod, ha ki akarsz szabadulni a kezeim közül. – csókolt
bele a nyakamba.
-Joseph!-
nevettem még mindig és közben éreztem, hogy Joseph tol hátrafelé, egyszer csak
megállt, majd éreztem, hogy nekidönt a falnak, majd apró puszikkal kirakott
„úttal” elér a számhoz.
-Joseph,
Joseph… hagyd abba- vettem nehezebben a levegőt. Rám sem hederített csak
folytatta az ostromolást, és gyorsan elhúzta mögöttünk a függönyt.
-Caroline…
nagyon csinos ez a ruha, de most le kell, hogy szaggassam rólad…- nevetett fel,
imádtam mikor így viselkedett, bár mindig sikerült zavarba is hoznia vele.
Rebekah
szemszög:
Dübörögött
a zene, az alkohol mennyisége meghaladta a vártat és már számolni sem
számoltuk, éreztem, ahogy a szívem a zene ütemére ver, és ahogy küldtem le a
feleseket azok égették, sőt már marták a torkom, jól eső bizsergetés, nem volt
leírható semmivel. Majd meghallottam az egyik kedvenc számom fel akartam
pattanni, de mielőtt megtehettem volna, egy férfi odasétált elém és felém
nyújtotta a kezét, arra nem esküdnék meg, hogy mit mondott, mert nem hallottam,
de nem is nagyon érdekelt. Már azon voltam, hogy valahogy felszédelgek a
fotelból, mikor Ian megjelent mellettünk.
-Hagyd
őt békén!- morgott rá, amennyire én hallottam, de persze az a nagydarab idegen
sem volt rest, és ő is nyomban visszaszólt valamit. Bár fogalmam sincs, hogy
mit… kezdett kicsit fájni a fejem, és már nem tudtam rájuk koncentrálni.
-És
ha nem? Akkor mi van, kis mitugrász?- lökte meg egy kicsit Iant.
-Mert
ha nem hagyod, békén velem gyűlik meg a bajod…
-Miért
ki vagy te?- nézett rá még mindig mérgesen, és közben egyre erősebben
szorította ökölbe tett kezét.
-Én…
én vagyok az a pasi, aki ha csak egy ujjal is hozzáérsz, beveri képed!- lökte
meg egy kicsit jobban.
-Fiúkk…
ne, hagyjátok abba…- szóltam bele most már én is a kis vitájukba.
-Reb
ülj le!- utasított ellenkezést nem tűrően Ian.
-Nem,
nem akarok!- szédelegtem még mindig és próbáltam megtartani az egyensúlyom.
-Gyere
már, kicsike!- húzott volna magával a még mindig idegen pasi a táncolók közé,
de én nem akartam, már émelyegtem is…. tudtam mi következik, de nem akartam itt
és most. Visszanézett rám megállt előttem, én pedig egyenesen az ölébe
rókáztam. Nem tudtam visszatartani. Hallottam, hogy mögöttem Ian jót nevet,
viszont a nagydarab pasi közel sem tűnt, olyan boldognak.
-Te
kis…. ribanc, maradj csak itt a lovagoddal!- nyögte ki dühösen, mire Ian megint
megindult felé, de szerencsére még volt erőm megállítani, és közéjük furakodni.
-Iann!-
majd elsötétült minden, éreztem, hogy egy erős kar még a testem köré fonódik és
megtart, de semmi más, minden más teljesen homály.
Nyaaa nagyon élethű volt, teljesen beleéltem magam :)
VálaszTörlésGyorsan kövit ><!
Szia Linne!
TörlésKöszi, nem sokára jön :)
:D szióka!
VálaszTörlésöö.. hát mit is mondjak? először is szörnyen rövid lett, ami csak azért gond, mert mi olvasók viszont nagyon nagyon szívesen olvasnánk tovább :D
ajj és azt ígérted nekem, hogy több jelenetet kapunk a szerelmesekből :d szóval csalódott vagyok :D
de egyébként nagyszerű fejezet lett, élethű volt, és örülök neki, hogy sikerült Rebekah-t megmenteni :D szóval csak így tovább! igaz nekem se ez lett a leghosszabb fejezet, amit felraktam, de azért igyekszek a kedvetekért minél hosszabbakat írni, és szerintem te is próbáld meg ;) Na szóval nagyszerű fejezet lett, bár megmondom neked őszintén, hogy én speciel érzem, hogy már annyira nem vagy lelkes a történettel mint korábban. remélem ez változni fog :D
Puszi
Szia ellie!
VálaszTörlésBocsi, már készül a kövi...és ígérem hosszabb lesz...:)
Hát szerintem több volt velük, attól eltekintve, hogy csak visszatekintés volt, de attól még sok volt velük, szóval annyira nem értem miért tartod kevésnek.
Igen próbálok., és én is megyek máris hozzád olvasni a kövit:)))
Igen, ezt nem tagadom, de próbálkozok és mostantól olyan klaroline lesz minden, hogy már sok is lesz, ígérem:)
Köszi, hogy írtál!
xo xo