2013. november 19., kedd

A „mézes hetek”



22. fejezet



*Visszatekintés*

-Mégis mit bámulsz?- szóltam rá, mert éreztem, hogy fülig pirulok, ha még egy perccel tovább legelteti rajtam a szemét.
-Semmit. - fordult el, majd tovább válogatott a férfi felsők közül, amik ki voltak téve a vevőknek.
-Aha, persze, tudni akarom, mi volt az?- csüngtem a nyakába a bolt kellős közepén.
-Ian azt mondta, hogy most vagyunk a mézes hetekben, mármint most kezdtünk járni nem régen, és most állandóan együtt vagyunk. – nevetett fel és közben megjutalmazott egy nyálas puszival.
-Aha. - döbbentem meg egy kicsit.
-Szerinted így van?- minden erőmmel rá koncentráltam, de a sarokban mögötte megláttam egy gyönyörű szép ruhát, amiről nem tudtam levenni a szemem, egyszerűen képtelen voltam. Még mindig erősen szorítottam testét az enyémhez, és próbáltam megérteni minden szavát.
-ÖÖÖ...igen….
-Caroline? Figyelsz te rám egyáltalán?- vigyorgott.
-Igen, de látod azt a ruhát ott?- mutattam fel, Joseph megindult az említett ruhadarab felé én pedig csak vigyorogni tudtam mögötte. Levette a fenti polcról, hálát adtam érte, hogy itt van, mert nélküle nem tudom, hogy nyújtózkodtam volna fel a csillogó ruháig.
-Tessék. - adta a kezembe és közben lassan a próbafülke felé kezdett terelni a derekamnál fogva.
-Joseph… Szerintem nem igaz… ez nem múlik el…. ez nem olyan. - néztem fel rá, majd egy lábujjhegyre pipiskedtem és egy apró csókot leheltem borostás bőrére. Kicsit megcsiklandozott, de csak nevetni tudtam rajta.
-Na, menj!- csapott a fenekemre.
Bementem a próbafülkébe kihámoztam magam a ruháimból és egy mély levegővel magamra húztam az új csillogó „csodát”. Elhúztam a függönyt mire megláttam, hogy Joseph körül kb. 4 lány áll és csüngenek minden szaván. Josephet látszólag nem nagyon érdekelte, pedig mindig kedves volt a rajongóival, de most… rájuk sem hederített!
-Kész vagy?- nézett rám mintha tényleg nem most verekedett volna át a rajongólányok között.
-Igen, na milyen?- mutattam meg neki magam tetőtől talpig, mert eddig a függöny takarása biztonságot adott a kémlelő szemek elől.
-Aztaa!- ült ki egy kaján vigyor az arcára. –Caroline!- mért végig tetőtől talpig újra és újra.
-Na?- pillantottam én is végig magamon. A ruha tényleg szép volt, de belegondolva talán mégsem az én stílusom volt. Maximum a combom közepéig érhetett, fekete volt, bár sok helyen volt díszítve flitterekkel, amik világítottak, a felső rése is fekete volt, ugyanakkor az már csipke. Láttam, hogy Joseph még mindig a szája szélét harapdálja. A lányok már úgy láttam beletörődtek a „vereségbe”, de még mindig a közelben ólálkodtak.
-Ennyire rossz?- húztam fel a szemöldököm.
-Rossz? Ezt komolyan kérded édes?- rántott magához.
-Na, Joseph!- visítottam, persze, nem akartam magamra vonni a tekinteteket, de akaratlanul is sikerült.
-Édesem, erősebben kell próbálkoznod, ha ki akarsz szabadulni a kezeim közül. – csókolt bele a nyakamba.
-Joseph!- nevettem még mindig és közben éreztem, hogy Joseph tol hátrafelé, egyszer csak megállt, majd éreztem, hogy nekidönt a falnak, majd apró puszikkal kirakott „úttal” elér a számhoz.
-Joseph, Joseph… hagyd abba- vettem nehezebben a levegőt. Rám sem hederített csak folytatta az ostromolást, és gyorsan elhúzta mögöttünk a függönyt.
-Caroline… nagyon csinos ez a ruha, de most le kell, hogy szaggassam rólad…- nevetett fel, imádtam mikor így viselkedett, bár mindig sikerült zavarba is hoznia vele.


Rebekah szemszög:

Dübörögött a zene, az alkohol mennyisége meghaladta a vártat és már számolni sem számoltuk, éreztem, ahogy a szívem a zene ütemére ver, és ahogy küldtem le a feleseket azok égették, sőt már marták a torkom, jól eső bizsergetés, nem volt leírható semmivel. Majd meghallottam az egyik kedvenc számom fel akartam pattanni, de mielőtt megtehettem volna, egy férfi odasétált elém és felém nyújtotta a kezét, arra nem esküdnék meg, hogy mit mondott, mert nem hallottam, de nem is nagyon érdekelt. Már azon voltam, hogy valahogy felszédelgek a fotelból, mikor Ian megjelent mellettünk.
-Hagyd őt békén!- morgott rá, amennyire én hallottam, de persze az a nagydarab idegen sem volt rest, és ő is nyomban visszaszólt valamit. Bár fogalmam sincs, hogy mit… kezdett kicsit fájni a fejem, és már nem tudtam rájuk koncentrálni.
-És ha nem? Akkor mi van, kis mitugrász?- lökte meg egy kicsit Iant.
-Mert ha nem hagyod, békén velem gyűlik meg a bajod…
-Miért ki vagy te?- nézett rá még mindig mérgesen, és közben egyre erősebben szorította ökölbe tett kezét.
-Én… én vagyok az a pasi, aki ha csak egy ujjal is hozzáérsz, beveri képed!- lökte meg egy kicsit jobban.
-Fiúkk… ne, hagyjátok abba…- szóltam bele most már én is a kis vitájukba.
-Reb ülj le!- utasított ellenkezést nem tűrően Ian.
-Nem, nem akarok!- szédelegtem még mindig és próbáltam megtartani az egyensúlyom.
-Gyere már, kicsike!- húzott volna magával a még mindig idegen pasi a táncolók közé, de én nem akartam, már émelyegtem is…. tudtam mi következik, de nem akartam itt és most. Visszanézett rám megállt előttem, én pedig egyenesen az ölébe rókáztam. Nem tudtam visszatartani. Hallottam, hogy mögöttem Ian jót nevet, viszont a nagydarab pasi közel sem tűnt, olyan boldognak.
-Te kis…. ribanc, maradj csak itt a lovagoddal!- nyögte ki dühösen, mire Ian megint megindult felé, de szerencsére még volt erőm megállítani, és közéjük furakodni.
-Iann!- majd elsötétült minden, éreztem, hogy egy erős kar még a testem köré fonódik és megtart, de semmi más, minden más teljesen homály.

4 megjegyzés:

  1. Nyaaa nagyon élethű volt, teljesen beleéltem magam :)
    Gyorsan kövit ><!

    VálaszTörlés
  2. :D szióka!
    öö.. hát mit is mondjak? először is szörnyen rövid lett, ami csak azért gond, mert mi olvasók viszont nagyon nagyon szívesen olvasnánk tovább :D
    ajj és azt ígérted nekem, hogy több jelenetet kapunk a szerelmesekből :d szóval csalódott vagyok :D
    de egyébként nagyszerű fejezet lett, élethű volt, és örülök neki, hogy sikerült Rebekah-t megmenteni :D szóval csak így tovább! igaz nekem se ez lett a leghosszabb fejezet, amit felraktam, de azért igyekszek a kedvetekért minél hosszabbakat írni, és szerintem te is próbáld meg ;) Na szóval nagyszerű fejezet lett, bár megmondom neked őszintén, hogy én speciel érzem, hogy már annyira nem vagy lelkes a történettel mint korábban. remélem ez változni fog :D
    Puszi

    VálaszTörlés
  3. Szia ellie!

    Bocsi, már készül a kövi...és ígérem hosszabb lesz...:)
    Hát szerintem több volt velük, attól eltekintve, hogy csak visszatekintés volt, de attól még sok volt velük, szóval annyira nem értem miért tartod kevésnek.
    Igen próbálok., és én is megyek máris hozzád olvasni a kövit:)))
    Igen, ezt nem tagadom, de próbálkozok és mostantól olyan klaroline lesz minden, hogy már sok is lesz, ígérem:)
    Köszi, hogy írtál!
    xo xo

    VálaszTörlés