2014. június 14., szombat

A gyanú árnyékában- első rész

16. fejezet


Sosem voltam még hasonló helyzetben, egyszerűen borzalmas volt belegondolni mit tettem, mit engedtem meg magamnak és hogy milyen helyzetet alakítottam most ezzel. Mason vajon mit fog szólni, hiszen gyakorlatilag megcsaltam őt. Ránéztem az órára pontosan este nyolcat mutatott, minden egyes éjjel ilyenkor szokott felhívni, eddig még egy alkalmat sem mulasztott el, most pedig hiába bámultam a telefont, nem csörrent meg. Próbáltam álomra hajtani a fejem, nem volt egyszerű, hiszen sosem akartam megbántani senkit, de ebben a történetben úgy érzem nem csak egy ember fog csalódni.
Reggel igyekeztem úgy belépni a terembe, hogy semmi feltűnést ne keltsek, a tegnapi egy életre is elég volt. A padlót fürkésztem, mesterien kerültem ki mindenkit, aki szembe jött velem. Masont mindenhol kerestem, csak ő járt az eszemben, hogy vajon hogyan fog reagálni? Aztán megláttam, megszokottan egy végiggombolt kockás ingben és egy farmernadrágban, a táskáját imádtam, nagyon tetszett. Azt hittem majd kikerül, ha odalépek hozzá, de szerencsére nem így történt.
-      Szia! – emeltem egy szinttel feljebb a fejem, csak, hogy valamilyen látszata legyen annak, hogy hozzá beszélek.
-      Szia – mondta ugyanazt nekem vissza.
-      Én… én csak szerettem volna… bocsánatot- makogtam össze –vissza, nem tudtam mást tenni.
-      Candice – mondta ki a nevem, majd a legközelebb lévő székhez húzott. –Én nem haragszom, ha szeretnél Daniellel járni én… nem bánom, látszik, hogy sokat jelent számodra, és én nem akarok akadályt képezni sem neked, sem nektek…- mondta ki a szavakat, amikre legvadabb álmomban sem számítottam volna. Hirtelen a szemében mély alázat köszönt vissza, nem értettem mire fel… De nagyon szerencsésnek tartottam magam, hogy valaki olyanom van, aki együtt érző és még törődik is velem. Mert tagadhatatlan volt, hogy minden szó miattam hangzott el. – Én… - folytatta volna, de nem hagytam, megcsókoltam, vagyis csak egy kisebb puszit hintettem az ajkaira, de ez is egy jel volt.
-      Nem leszek Dannel és ígérem, hogy mostantól nem is fogsz vele látni! – mondtam magabiztosan, mert most biztosnak is éreztem magam, most az egyszer!
-      Szeretlek – mondta ki ő először, mire egy pillanat erejéig elkerekedett a szemem, de tudtam, hogy biztonságban vagyok, tudtam, hogy nyugodt lehetek, mert szeret.
-      Én is! – mosolyodtam le majd hagytam, hogy megcsókoljon. Nagyon szívmelengető érzés volt, azzal, hogy nem gondoltam Danre, máris jobban biztonságban voltam. Megölelt Mason, majd mögötte egy ismerős alak rajzolódott ki a távolból. Dan lépett be az iskolába, fülig érő mosollyal, nem is tudtam mit gondolni, hirtelen elvesztem, kezdtem kétségbeesni. Mikor megláttuk egymást elbújtam Mason védelmező karjaiba, nem mertem rá nézni sem, már a puszta látványa is képes volt megdobogtatni a szívem. Az elpirult bőröm, próbáltam, elrejteni, majd amilyen gyorsan csak lehet eltűnni a kémlelő szemek elől. De sajnos a tervem nem jött össze, olyan jól, mint ahogy azt terveztem.
-       Mi a fasz? – nézett ránk Daniel, felelősségre akart vonni. Hirtelen mondani sem tudtam semmit, de Mason is elvesztette a türelmét, úgyhogy nagyon ideje volt, hogy megeredjen a nyelvem.
-      Mi lenne? – tette fel ő is a kérdést.
-      Nem értem, mi a jó francért ölelgeted és csókolgatod őt? – mutatott rám, mint egy darab húsra.
-      Mert a barátnőm – Mason nézett rám, boldog volt, olyan tekintet köszönt vissza, ami szinte kicsattant a boldogságtól, jó volt és tiszta. De abban a pillanatban Dan is felém fordult, ugyanolyan nyugtalanul, mint eddig, láttam a szemében csalódást, némi kételyt, de legnagyobb részt, rosszat. Minden porcikámmal akartam őt, hogy ne nézzen rám így, de nem volt nekem való, egyszerűen ő volt az az ember, akitől egész életemben féltem, hogy eljön, és majd megigéz engem.


Féltem, hogy hogyan reagál majd és mit tesz ezután, és a félelmem teljesen megalapozott is volt. Mert miután nem szóltam semmi Dan nekiment Masonnak, aki ugyanolyan mértékkel örült annak, hogy verheti Dant. Én csak álltam még mindig ott, fogalmam sem volt melyik fiú után nyúljak. Dan olyan kemény ütéseket mért, ráadásul mind arcra ment, lassan már kezdett Mason arca eltorzulni. Odaléptem, próbáltam hatni rájuk, de mindkettejük figyelmét lekötötte, hogy egymást üssék. A sikongatásom közepette Mason a földre kényszerült, valami furcsa jelet láttam meg a felsőjén, valamiféle címer, olyan ismerős volt, jellegzetes mintája volt. Az volt bele vésve, hogy M J.
-      Úristen! – kaptam a számhoz a kezem, de nem voltam hangos. Hajszálra ugyanolyan volt, mint annak a fazonnak, akit Dan elvert a bokszteremnél. De az meg hogyan lehet? Belegondolva logikus, hiszen Mason Jones, de az már nem volt teljesen világos, miért is ugyanolyan, mint annak az idegen férfinak volt. A gondolatmenetem alatt a fiúk már lilára verték egymást, nem bírtam nézni. Dan megfogta Mason ingét, aki már eleve a földön feküdt, de láttam rajta, hogy egyáltalán nem tervezi feladni. Dan arcáról egyértelműen le lehetett olvasni, hogy dühöng, láttam már ilyennek és nem egy kellemes dolog. Hirtelen ötlettől vezérelve odaugrottam, nem akartam, hogy még egy ütést mérjenek bárkire is. Nagyon meglepődtek mindketten, talán még én magam is.
-      Hagyd őt békén! – rivalltam Danielre, aki szinte forrt a dühtől.
-      Igaz? – először nem értettem mire gondol, de utána leesett, arra kérdezett vissza, amit még Mason állított az iménti hajcihő előtt. Én csak álltam némán, tudtam, hogy felém intézte a kérdést, tudtam, hogy most kellene megszólalnom, de nem igazán tudtam mit feleljek. Persze tudtam a választ, de a tegnapi után nem volt egyértelmű még nekem sem.
-      Igen – mondtam ki majd minden szó nélkül Daniel távozott.
-      Jól vagy? – szaladt oda Britt hozzám azonnal, ahogyan látta, hogy Dan elmegy.
-      Persze – ráztam meg magam, mert nem akartam, hogy bárki azt lássa, rosszul érint a dolog. Odahajoltam Mason felé, és felsegítettem.

*

Az egész napot kézen fogva töltöttük, büszke volt, láttam rajta. Boldog voltam, hogy vele lehetek, valaki, aki megbecsül, aki kellő képen érezteti velem, hogy fontos vagyok és még sohasem csapott be. Már vége volt a tanításnak egyedül az volt hátra, hogy Brittet megvárjam.
-      Megvárom Brittet, te menj nyugodtan! – mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára.
-      Rendben – húzott magához utoljára majd elment. Egy ideig álltam egyedül és vártam, hogy Britt is jöjjön.
-      Nem lehetsz vele – hallottam meg magam mögül egy mély hangot, azonnal tudtam ki az, megismertem volna már ezer ember közül is a hangját.
-      Miért ne lehetnék? – válaszoltam kérdően, közben minden erőm-bevetettem, hogy úgy tudjak játszani, hogy el is higgye minden szavam.
-      Mert nem lehetsz, megcsókoltál.
-      Te is sok lányt, mégsem velük vagy – vágtam vissza.
-      Te nem ők vagy.
-      De igen.
-      Nem! Más vagy, és jobbat érdemelsz annál a nyálgépnél, akivel most vagy.
-      Igen? – sértődtem meg. – Például téged? – tettem fel a költői kérdést, mert valójában tudtam, hogy ezt gondolja.
-      Nem! – vágta rá, amivel még engem is megdöbbentett.
-      Akkor? – néztem rá kérősen, mert valóban kíváncsi voltam.
-      Egyszerűen csak nem kéne vele lenned! – mondta mérgesen. – Nem bízom benne, szerintem nem olyan, mint amilyennek megjátssza magát! – láttam rajta, hogy komolyan gondolja, de nem tudtam hihetek-e neki.
-      Miért mondod ezt?
-      Láttam őt. A Red partin drogot árult, miatta hívták ki a zsarukat, és egyébként is, szerintem valami nem stimmel vele. Nem kéne vele lenned! –mondta oda halkan és láttam, hogy egyre gyűlik körülöttünk a kémlelő tömeg.
Ne mondd meg nekem, hogy kivel legyek! Mason jó ember és te is tanulhatnál tőle! – kiabáltam oda neki, majd ott is hagytam. Valójában picit meginogtam, mert az igazgatónő sem tudja ki áll a drog ügy mögött és az a monogramos felső is, valami itt tényleg nem teljesen okés. – gondoltam, de ugyanakkor annyira nem szolgált rá a bizalmatlanságomra és talán Dan egy újabb trükkje ez. Nem akarok egy totális hülyeséget elkövetni, azért mert meggondolatlan vagyok. Ha nem szolgál rá, én sem fogok gyanakodni. 

2 megjegyzés:

  1. Kedves Veronika! :)
    Annyira nem tudom, mit gondoljak Masonről, hiszen ott van az, hogy átengedte volna Candy-t Dannek, de aztán kiderült, hogy valószínűleg drogot árult a Red-partyn, szóval nem igazán tudom hová tenni, ahogy Danielt sem, mert Cannel nagyon gyengéd, de amúgy ki tud belőle szakadni a vadállat is, szóval... Áah, elképesztő, hogy állandóan megcsavarod a történetet és nem tudom, ki jó, ki rossz... Uhh, szóval elképsztő lett a fejezet.
    Ölel,
    Maffia

    VálaszTörlés
  2. szia<3

    De drága vagy, úgy örülök, hogy valaki érti, mi az, amivel próbálom a történetet érdekessé tenni és valaki látja, hogy mik az igazi úgymond"rejtélyek" a történetbe. Valóban csak egy egyikük jó, de nem mondom meg melyik:DD
    Imádlak<33 És köszönöm szépen!:)

    VálaszTörlés