16. fejezet
Sosem voltam még hasonló helyzetben, egyszerűen borzalmas
volt belegondolni mit tettem, mit engedtem meg magamnak és hogy milyen
helyzetet alakítottam most ezzel. Mason vajon mit fog szólni, hiszen
gyakorlatilag megcsaltam őt. Ránéztem az órára pontosan este nyolcat mutatott,
minden egyes éjjel ilyenkor szokott felhívni, eddig még egy alkalmat sem
mulasztott el, most pedig hiába bámultam a telefont, nem csörrent meg.
Próbáltam álomra hajtani a fejem, nem volt egyszerű, hiszen sosem akartam
megbántani senkit, de ebben a történetben úgy érzem nem csak egy ember fog
csalódni.
Reggel igyekeztem úgy belépni a terembe, hogy semmi feltűnést
ne keltsek, a tegnapi egy életre is elég volt. A padlót fürkésztem, mesterien
kerültem ki mindenkit, aki szembe jött velem. Masont mindenhol kerestem, csak ő
járt az eszemben, hogy vajon hogyan fog reagálni? Aztán megláttam, megszokottan
egy végiggombolt kockás ingben és egy farmernadrágban, a táskáját imádtam,
nagyon tetszett. Azt hittem majd kikerül, ha odalépek hozzá, de szerencsére nem
így történt.
-
Szia!
– emeltem egy szinttel feljebb a fejem, csak, hogy valamilyen látszata legyen
annak, hogy hozzá beszélek.
-
Szia
– mondta ugyanazt nekem vissza.
-
Én…
én csak szerettem volna… bocsánatot- makogtam össze –vissza, nem tudtam mást tenni.
-
Candice
– mondta ki a nevem, majd a legközelebb lévő székhez húzott. –Én nem haragszom,
ha szeretnél Daniellel járni én… nem bánom, látszik, hogy sokat jelent
számodra, és én nem akarok akadályt képezni sem neked, sem nektek…- mondta ki a
szavakat, amikre legvadabb álmomban sem számítottam volna. Hirtelen a szemében
mély alázat köszönt vissza, nem értettem mire fel… De nagyon szerencsésnek
tartottam magam, hogy valaki olyanom van, aki együtt érző és még törődik is
velem. Mert tagadhatatlan volt, hogy minden szó miattam hangzott el. – Én… -
folytatta volna, de nem hagytam, megcsókoltam, vagyis csak egy kisebb puszit
hintettem az ajkaira, de ez is egy jel volt.
-
Nem
leszek Dannel és ígérem, hogy mostantól nem is fogsz vele látni! – mondtam
magabiztosan, mert most biztosnak is éreztem magam, most az egyszer!
-
Szeretlek
– mondta ki ő először, mire egy pillanat erejéig elkerekedett a szemem, de
tudtam, hogy biztonságban vagyok, tudtam, hogy nyugodt lehetek, mert szeret.
-
Én
is! – mosolyodtam le majd hagytam, hogy megcsókoljon. Nagyon szívmelengető
érzés volt, azzal, hogy nem gondoltam Danre, máris jobban biztonságban voltam.
Megölelt Mason, majd mögötte egy ismerős alak rajzolódott ki a távolból. Dan
lépett be az iskolába, fülig érő mosollyal, nem is tudtam mit gondolni,
hirtelen elvesztem, kezdtem kétségbeesni. Mikor megláttuk egymást elbújtam
Mason védelmező karjaiba, nem mertem rá nézni sem, már a puszta látványa is képes
volt megdobogtatni a szívem. Az elpirult bőröm, próbáltam, elrejteni, majd
amilyen gyorsan csak lehet eltűnni a kémlelő szemek elől. De sajnos a tervem
nem jött össze, olyan jól, mint ahogy azt terveztem.
-
Mi a fasz? – nézett ránk Daniel, felelősségre akart
vonni. Hirtelen mondani sem tudtam semmit, de Mason is elvesztette a türelmét,
úgyhogy nagyon ideje volt, hogy megeredjen a nyelvem.
-
Mi
lenne? – tette fel ő is a kérdést.
-
Nem
értem, mi a jó francért ölelgeted és csókolgatod őt? – mutatott rám, mint egy
darab húsra.
-
Mert
a barátnőm – Mason nézett rám, boldog volt, olyan tekintet köszönt vissza, ami
szinte kicsattant a boldogságtól, jó volt és tiszta. De abban a pillanatban Dan
is felém fordult, ugyanolyan nyugtalanul, mint eddig, láttam a szemében csalódást,
némi kételyt, de legnagyobb részt, rosszat. Minden porcikámmal akartam őt, hogy
ne nézzen rám így, de nem volt nekem való, egyszerűen ő volt az az ember,
akitől egész életemben féltem, hogy eljön, és majd megigéz engem.
Féltem, hogy hogyan reagál majd és mit tesz ezután, és a
félelmem teljesen megalapozott is volt. Mert miután nem szóltam semmi Dan
nekiment Masonnak, aki ugyanolyan mértékkel örült annak, hogy verheti Dant. Én
csak álltam még mindig ott, fogalmam sem volt melyik fiú után nyúljak. Dan
olyan kemény ütéseket mért, ráadásul mind arcra ment, lassan már kezdett Mason
arca eltorzulni. Odaléptem, próbáltam hatni rájuk, de mindkettejük figyelmét
lekötötte, hogy egymást üssék. A sikongatásom közepette Mason a földre
kényszerült, valami furcsa jelet láttam meg a felsőjén, valamiféle címer, olyan
ismerős volt, jellegzetes mintája volt. Az volt bele vésve, hogy M J.
-
Úristen!
– kaptam a számhoz a kezem, de nem voltam hangos. Hajszálra ugyanolyan volt,
mint annak a fazonnak, akit Dan elvert a bokszteremnél. De az meg hogyan lehet?
Belegondolva logikus, hiszen Mason Jones, de az már nem volt teljesen világos,
miért is ugyanolyan, mint annak az idegen férfinak volt. A gondolatmenetem
alatt a fiúk már lilára verték egymást, nem bírtam nézni. Dan megfogta Mason
ingét, aki már eleve a földön feküdt, de láttam rajta, hogy egyáltalán nem
tervezi feladni. Dan arcáról egyértelműen le lehetett olvasni, hogy dühöng,
láttam már ilyennek és nem egy kellemes dolog. Hirtelen ötlettől vezérelve
odaugrottam, nem akartam, hogy még egy ütést mérjenek bárkire is. Nagyon
meglepődtek mindketten, talán még én magam is.
-
Hagyd
őt békén! – rivalltam Danielre, aki szinte forrt a dühtől.
-
Igaz?
– először nem értettem mire gondol, de utána leesett, arra kérdezett vissza,
amit még Mason állított az iménti hajcihő előtt. Én csak álltam némán, tudtam,
hogy felém intézte a kérdést, tudtam, hogy most kellene megszólalnom, de nem
igazán tudtam mit feleljek. Persze tudtam a választ, de a tegnapi után nem volt
egyértelmű még nekem sem.
-
Igen
– mondtam ki majd minden szó nélkül Daniel távozott.
-
Jól
vagy? – szaladt oda Britt hozzám azonnal, ahogyan látta, hogy Dan elmegy.
-
Persze
– ráztam meg magam, mert nem akartam, hogy bárki azt lássa, rosszul érint a
dolog. Odahajoltam Mason felé, és felsegítettem.
*
Az egész napot kézen fogva töltöttük, büszke volt, láttam
rajta. Boldog voltam, hogy vele lehetek, valaki, aki megbecsül, aki kellő képen
érezteti velem, hogy fontos vagyok és még sohasem csapott be. Már vége volt a
tanításnak egyedül az volt hátra, hogy Brittet megvárjam.
-
Megvárom
Brittet, te menj nyugodtan! – mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára.
-
Rendben
– húzott magához utoljára majd elment. Egy ideig álltam egyedül és vártam, hogy
Britt is jöjjön.
-
Nem
lehetsz vele – hallottam meg magam mögül egy mély hangot, azonnal tudtam ki az,
megismertem volna már ezer ember közül is a hangját.
-
Miért
ne lehetnék? – válaszoltam kérdően, közben minden erőm-bevetettem, hogy úgy
tudjak játszani, hogy el is higgye minden szavam.
-
Mert
nem lehetsz, megcsókoltál.
-
Te
is sok lányt, mégsem velük vagy – vágtam vissza.
-
Te
nem ők vagy.
-
De
igen.
-
Nem!
Más vagy, és jobbat érdemelsz annál a nyálgépnél, akivel most vagy.
-
Igen?
– sértődtem meg. – Például téged? – tettem fel a költői kérdést, mert
valójában tudtam, hogy ezt gondolja.
-
Nem!
– vágta rá, amivel még engem is megdöbbentett.
-
Akkor?
– néztem rá kérősen, mert valóban kíváncsi voltam.
-
Egyszerűen
csak nem kéne vele lenned! – mondta mérgesen. – Nem bízom benne, szerintem nem
olyan, mint amilyennek megjátssza magát! – láttam rajta, hogy komolyan
gondolja, de nem tudtam hihetek-e neki.
-
Miért
mondod ezt?
-
Láttam
őt. A Red partin drogot árult, miatta hívták ki a zsarukat, és egyébként is,
szerintem valami nem stimmel vele. Nem kéne vele lenned! –mondta oda halkan és
láttam, hogy egyre gyűlik körülöttünk a kémlelő tömeg.
Ne mondd meg nekem, hogy kivel legyek! Mason jó
ember és te is tanulhatnál tőle! – kiabáltam oda neki, majd ott is hagytam.
Valójában picit meginogtam, mert az igazgatónő sem tudja ki áll a drog ügy mögött
és az a monogramos felső is, valami itt tényleg nem teljesen okés. – gondoltam,
de ugyanakkor annyira nem szolgált rá a bizalmatlanságomra és talán Dan egy
újabb trükkje ez. Nem akarok egy totális hülyeséget elkövetni, azért mert
meggondolatlan vagyok. Ha nem szolgál rá, én sem fogok gyanakodni.
Kedves Veronika! :)
VálaszTörlésAnnyira nem tudom, mit gondoljak Masonről, hiszen ott van az, hogy átengedte volna Candy-t Dannek, de aztán kiderült, hogy valószínűleg drogot árult a Red-partyn, szóval nem igazán tudom hová tenni, ahogy Danielt sem, mert Cannel nagyon gyengéd, de amúgy ki tud belőle szakadni a vadállat is, szóval... Áah, elképesztő, hogy állandóan megcsavarod a történetet és nem tudom, ki jó, ki rossz... Uhh, szóval elképsztő lett a fejezet.
Ölel,
Maffia
szia<3
VálaszTörlésDe drága vagy, úgy örülök, hogy valaki érti, mi az, amivel próbálom a történetet érdekessé tenni és valaki látja, hogy mik az igazi úgymond"rejtélyek" a történetbe. Valóban csak egy egyikük jó, de nem mondom meg melyik:DD
Imádlak<33 És köszönöm szépen!:)