23. fejezet
Sziasztok!
Sajnálom a késést, csak mostanában akad teendő, nem sokára vizsgák is jönnek, szorítsatok nekem! Addig is itt van a feji első része, remélem tetszik majd!
Caroline
szemszög:
Ahányszor csak felkeltem, és kiléptem az álomvilág
tág kapuján, megtört a varázs és újra a valóságba kerültem, úgy tűnt az
álomvilág „varázsereje” nem ér el ideáig. Felnyílnak a szemeim, de mégis mindig
az kép jelenik meg előttem, ahogy Joseph néz rám és szemembe mondja, mit érez,
olyan őszinte volt és valós, én pedig mit csináltam? Csókolóztam a legjobb
barátommal… Hogy tehettem? Miért?
Annyi szép emlékünk van Joseph-hel, nem értem,
miért nem mondtam meg az igazat… csak álltam és még levegőt venni és féltem,
mert úgy féltem, hogy már abból is kitalálja, mit akarok mondani.
-Nem!- kiabáltam magamnak, mert muszáj volt
legalább magamat meggyőzni, hogy magabiztos vagyok. – Ma! Ma elmondom, nem
tarthatom tovább magamban, mert belülről emészt fel ez az egész, csak kiabálja
le a fejem… és amúgy is, minden rendben lesz!- nyugtatgattam magam, de azért én
is gondoltam, hogy annál több fog történni, mint hogy, hogy mérges lesz.
Lerántottam magamról a takarót, mintha bármiért is
az lenne a felelős, csak le akartam vezetni valamin vagy valakin a haragom.
Ahogy a lábam elérte a földet, megint elkapott a rossz érzés, ami már csak nem
egy hete kínoz, mindig jó volt a lelkiismeretem, gyerekkoromban is tudtam,
hogyan kell viselkednem, mindig tudtam mi a helyes, de a bűntudatom mindig
hatalmas volt, ha valamit nem úgy csináltam, ahogy kellett volna.
Joseph pedig ezt nem érdemelte meg és én nem hagyhatom,
hogy még egy napig titok maradjon ez a titok!
Rebekah pedig csak olaj a tűzre, ha valaha
megtudja mi történt… főleg, ha mástól tudja meg… tőlem kell hallania!-
gondoltam bele alaposan, mert nem láttam értelmét annak, ha örökre megutálnak
engem mindketten, főleg, hogy most még Reb is olyan kedves velem, vagy
legalábbis próbál az lenni. - mosolyodtam el.
Már éppen belekortyoltam volna az én éltető
nedűmbe, a forró és jó erős kávémba mikor a telefon, csörrenő hangja végképp
kizökkentett a világomból és a fél bögre forróital mind az én ruhámra került.
Megköszörültem a torkom és próbáltam megőrizni a
hideg vérem. Ahogy körülnéztem örömmel nyugtáztam, hogy üres a ház, mert most
egy áldott lélekhez nem lenne erőm.
Odabandukoltam a telefonhoz és láttam, hogy Joseph
írt egy sms-t, a mai estével kapcsolatban.
Joseph
szemszög:
-Mi?!- nézett rám teljesen lesokkolódva Bonnie.
-Igen, komolyan gondolom, ma délután elviszem
vacsorázni és megkérem a kezét. - néztem rá teljesen komolyan, mert attól
féltem bármelyik pillanatban elröhögheti magát és elfuthat.
-Te és Caroline… ma, hát… én… ö… gratulálok. -
ölelt meg, habár még mindig elég bizonytalannak tűnt.
-Köszi, örülök, hogy végre elmondhatom valakinek,
mert nem tudtam már tovább magamban tartani.
-De nem túl
gyors ez?- húzta fel a szemöldökét, de láttam rajta, hogy azért próbál tapintatos
maradni.
-Én… beleszerettem, és végre megoldódtak a
problémáink… nincs, már ami közénk állna!- nevettem, de a jó kedvem egyáltalán
nem ragadt át Bonnie-ra. – Minden rendben lesz!- mondtam ki és közben fogalmam
sem volt róla, hogy mennyire nincs igazam…
Redben, mindennek tökéletesnek kell lennie!-
mutattam körbe az összehívott embereknek, akiket mind azért béreltem fel, hogy Caroline-nak
ez legyen élete legkülönlegesebb napja.
-Tehát, akkor szeretném, ha maga… oda…- mutattam,
de nem tudtam befejezni a mondandóm, mert beállított egy váratlan személy...
Reb! – kiabáltam, mert ilyen helyzetben nem tudok, elképzeli, nála értékesebb
személyt! Feltépte az ajtót és betipegett.
-Mégis mi folyik itt? Haza megyek és senki otthon
csak egy cetli egy címmel?- nézett rám értetlenül. – Mégis mi folyik itt?
-Megkérem Caroline kezét. - húztam elő a kis
dobozkát, amiben benne volt a mai este lényege, a gyűrű.
Még mindig mozdulatlanul állt, a szája elé kapta a
kezét és szemében valamily csillogást véltem felfedezni.
-Ez csodaszép… Jaj, bátyó, ez gyönyörű…- nedvesedett
meg egy kicsit a szeme.
-Reb?- karoltam át, mert
nem akartam, hogy úgy érezze, most már végképp egyedül van, hiszem mégis csak
rossz az időzítés, de nem akarok várni, érzem, mit kell tennem és semmi nem
állíthat meg! Szeretem őt.
-Szeretem.
-Tudom. - nevetett fel, és
ez egyértelmű jele volt annak, hogy áldást adta ránk. – Na, jó!- törölte le
arcáról a nem létező szöszöket. Kezdjünk bele a rendezésbe!- nevetett fel, mire
már én sem tudtam elfojtani a kacajom.
Már javában voltunk a
szervezésnek, meg volt az asztal, amire Reb hozatott virágot a város
leghíresebb üzletéből, még az sem volt baj, hogy a város másik feléről
hozatták, mert Reb nem volt rest annyit ajánlani, hogy ide érjen órák alatt.
Meg volt a muzsikus is,
aki addig húzta a próba dalt, míg mindenki be nem dőlt a sarokba aludni,
egyedül Rebekah állt kint és állította meg a hegedűs, akinek már nagyon elege
volt Rebből.
Meg volt a díszlet is,
hasonlóan a virágüzlet kezeskedésével valósult meg.
Nem tudom miket tervezett
még bele Reb, de mikorra már ötödjére zavart arrébb nem is mertem beleszólni
semmibe.
Ültem és éppen magamban
próbáltam összerakni a szövegem mikor kinyílt az ajtó és Ian érkezett meg, úgy
láttam nagyon keres valakit. Sőt még csak leplezni sem próbálta szándékát.
Megállt Reb előtt, aki
látszólag rá sem hederített, mégis miről maradtam le?- gondoltam magamban, de
időm sem volt találgatni, mert a zsebemben elkezdett csörögni a telefon,
automatikusan nyúltam utána és kikaptam, mikor felvettem csak akkor ébredtem
rá, hogy Caroline-nal beszélek.
-Szia!
-Szia, édes!
-Hol vagy?- idegeskedett a
vonal másik végén.
-Ööm... otthon.
-Rendben, akkor átmegyek,
jó? Beszélnünk kell!-mondta ellentmondást nem tűrően.
-Várj… inkább ne, mert még
el kell intéznem valamit! Gyere a Bride Street 26hoz, második emelet, 33 ajtó,
könnyű lesz megtalálni, itt leszek!- csaptam le a telefont, a szívem már őrült
módon kalapált, egy gépfegyver semmi nem lett volna ehhez képest.
-Emberek, mindenki siessen
a mennyasszony 30 perc múlva befut, és mindennek készen kell állnia!
Szió! Uh nagyon jó fejezet volt, imádtam! alig várom már, hogy folytasd, bár nem hiszem h boldog rész lesz :( de azért én reménykedek! légyszi gyorsan hozd a folytit, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezután!
VálaszTörlésÉn kicsit meglepődtem ugyan h Joseph volt az, akit mindent elintézett, inkább néztem volna ki Reb-ből, de természetesen így is tökéletes! Remélem, hogy annyira nem kívánsz nekik csúnya véget !!!
Szóval gratulálok nagyon nagyon siess a folytival!
És amúgy igazán érdekelne, hogy mit szólsz a részekhez, már elég régen írtál :(( pedig az egyik legjobb kritikázóm voltál sajnálom, hogy már nem írsz :S :(
Na mindegy szóval siess a fejezettel,kérlek szépen mert nagyon tetszett!!!
frissért sztrájkolok ismét!!!!! :D siess vele mert már beleőrülök a várakozásba!!!! :D
VálaszTörlés